Thumbnail picture

Mi az inkontinencia?

Az inkontinencia nem más, mint az akarattól függetlenül jelentkező, húgycsövön keresztül történő vizeletvesztés. Hazánkban közel félmillió ember szenved vizelettartási problémától. Annak ellenére, hogy létezik megfelelő gyógymód a probléma kezelésére, csak minden tizedik páciens fordul orvoshoz. Az inkontinencia lehet enyhe, középsúlyos és súlyos. Enyhe fokról akkor beszélhetünk, ha az önkéntelenül távozó vizelet mennyisége nem haladja meg a 140 millilitert. Középsúlyos inkontinenciánál az önkéntelenül ürülő vizeletmennyiség 140-300 ml közötti tartományban van, míg súlyos inkontinencia (általában nagyon idős korban fordul elő) esetén ez a mennyiség több mint 300 ml.

Az inkontinencia fajtái

„Stressz” vagy terheléses inkontinencia:

A csökkent záróizom működés – ennek következtében csepeg el a vizelet – valamilyen fizikai terhelés (pl. emelés, tüsszentés) hatására következik be. Ebben az esetben az életmódváltás, stressz oldás, valamint az intimtorna segít a tünetek megszüntetésében. Középsúlyos állapot esetén műtéti kezelés is szóba jöhet.

Késztetéses inkontinencia:

Nem elnyomható, erős vizelési inger, mely vizeletvesztéssel jár, megfelelő záróizom működés mellett is. Hátterében hólyag beidegzési zavarok állnak, melyek többnyire gyógyszeres kezeléssel orvosolhatók.

Túlfolyásos inkontinencia:

A húgyhólyag anatómiai vagy funkcionális vizeletelfolyási akadály következtében, vagy a húgyhólyag izomzatának elégtelen összehúzódási képességéből fakadóan képtelen teljes mértékig kiüríteni a vizeletet. Ennek következtében a hólyagkapacitáson felül a hólyagban maradt vizelet akaratlanul, cseppekben távozik. A visszamaradó, pangó vizelet folyománya lehet húgyúti fertőzés, de okozhat felső húgyúti tágulatot is, ami akár veseelégtelenséghez is vezethet.

Reflex inkontinencia:

Neurogén betegség vagy állapot váltja ki az akaratlan vizeletvesztést, mely inger nélkül következik be.

Az inkontinencia diagnosztizálása

A páciens alapos kikérdezését (mióta vannak panaszai, mennyire erős a vizelési inger, milyen vizelési ingert érez, mennyi vizelet távozik) követően, további vizsgálatok – hüvely-, vizelet-, vérvizsgálat, indokolt esetben hólyagtükrözés, urodinamikai mérés – szükségesek. Az inkontinencia nem betegség, hanem tünet együttes, mely az életminőséget rontja. Előfordulhat, hogy súlyosabb betegség tüneteként jelentkezik. A szorongás és a szégyenérzet gyakran meggátolja a pácienst abban, hogy elmenjen urológus szakorvoshoz, pedig az akaratlan vizeletcsepegés sikerrel gyógyítható.

Az inkontinencia kezelése

A késztetéses inkontinencia esetén gyógyszeres kezelés javasolt a tünetek függvényében. A stressz inkontinencia tünetei enyhébb formában életmódváltással, intim tornával javíthatók, súlyosabb tünetek esetén azonban csak a műtéti megoldástól várható javulás.

A műtéti megoldásnak több formája van, az alapját a húgycső fölfüggesztése adja, melynek technikája több mint 100 éves múltra tekint vissza. Az inkontinencia műtét során egy szövetbarát műanyag szalagot vezetnek a húgycső alá a hüvelyfalon ejtett apró metszésen keresztül.

TOT műtétnél a szalag vezetése két oldalra, a combhajlat felé történik, míg a TVT műtét esetén felfelé, a szeméremtáj felé. A műtéti eljárások hatékonysága a teljes kontinencia tekintetében elérheti a 85%-ot. A műtétet követően rövid kórházi tartózkodással (1 nap) és viszonylag rövid lábadozási idővel ( 3-5 nap) kell számolni. A beteg munkaképessége gyorsan helyreáll.