Befagyott váll szindróma

A nem múló vállfájdalom hátterében sokszor komolyabb probléma áll egy szimpla húzódásnál, vagy a megerőltetésnél. A befagyott váll szindróma általános tünetei miatt sokszor húzódásként vagy ideggyulladásként kerül ellátásra, így van, hogy hosszú időbe telik, mire felismerik a valódi betegséget. Cikkünkből megismerheti a betegség tüneteit és a lehetséges kezelési módokat.

A vállízület az egyik legösszetettebb ízületünk, ami rendkívül sokféle funkciót lát el. Ínak, szalagok és izmok kapcsolódnak össze benne, ezek kapcsolják a kart a törzshöz. A glenohumerális vagy vállízület úgynevezett gömbízület. Az ízfejet a karcsont felső, gömbölyű vége adja, az ízárkot pedig a lapocka kehely alakú része, melybe az ízfej beleillik. Ez az ízület teszi lehetővé, hogy a kart körkörösen mozgatni tudjuk, illetve távolítsuk és közelítsük. Az ízületi tok az ízületet körülvevő, lágy szövetekből álló szalagok csoportja. A rotátorköpeny izomcsoportot négy izom alkotja, ezek húzzák be a felkarcsontot a lapockacsontba. A rotátorköpeny stabilizálja a vállízületet, és segíti a kar forgatását.

A befagyott váll szindróma, orvosi nevén Adhesiv capsulitis vagy Periarthritis humeroscapularis, a váll és a környező lágy szövetek krónikus gyulladásos betegsége. Ha az ízületet körülvevő kötőszövetek gyulladásba kerülnek, megvastagodnak, 3-4 mm-ről akár 1-2 cm vastagságúra, merevvé és kötötté válnak, akadályozva ezzel az ízület mozgását. Ezzel elindul egy ördögi kör, mivel a beteg nem fogja tudni mozgatni a végtagot, így az ízület mindig kötöttebbé és merevebbé válik, a lágyrészek hegesedni kezdenek és „befagy a váll”.

A befagyott váll nagyban befolyásolja a beteg mindennapi életét, hosszú ideig korlátozza munkavégzését és hétköznapi tevékenységét. Az életminőség romlik, amely pszichésen is negatívan hat az egyénre és környezetére, a gyógyulási folyamat kezelés mellett is lassú, akár 2 év is kellhet, mire a váll visszanyeri minden funkcióját.

A legjellemzőbb tünete a fájdalom a váll elülső, külső területén és a mozgásbeszűkülés. Legintenzívebben reggel jelentkezik, mikor hosszas mozdulatlanság után újra megmozdítanánk. A fájdalom sokszor nyugalmi állapotban is jelentkezik, mozgásra pedig fokozódik. A vállízület mozgása beszűkül, először a kifelé forgatás, majd az oldalra emelés is kivitelezhetetlenné válik a beteg számára (nem tudja széttárni karját, se felemelni a feje vagy akár a válla mellé). Nem csak az aktív, de a passzív mozgások is csökkennek, az orvos vagy gyógytornász sem tudja az ízületet ezekben az irányokban mozgatni.

Mivel a gyógyulási idő rendkívül hosszú, fontos, hogy a betegséget időben diagnosztizálják, hogy a fájdalmak elmúljanak, és minél előbb visszanyerje a beteg az ízület mozgékonyságát.

A diagnózis felállításához az ortopéd szakorvos fizikális vizsgálattal, a panaszok és az anamnézis ismeretében, meg tudja állapítani a váll mozgásterjedelme alapján a befagyott váll szindrómát. A gyulladás meglétének azonosítására és az eseteleges sérülések (rotátorköpeny szakadás, ízületi kopás) kizárására képalkotó vizsgálatokat (MR, röntgen) alkalmaznak.

A befagyott váll szindróma kezelése általában konzervatív módon történik, gyulladáscsökkentő és fájdalomcsillapító gyógyszerek vagy injekciók formájában.  Emellett igen fontos a szakemberrel irányított gyógytorna, hiszen a bemerevedett testrészt sokszor csak manuális terápiával lehet újra visszaszoktatni a normális mozdulatokhoz. Ez segít felgyorsítani és könnyebbé tenni az amúgy nagyjából 2 éves gyógyulási időt.

A fagyott fázisban, amikor már a fájdalom mérséklődik, a mozgás gyorsabb visszanyerése érdekében műtéti úton is kezelhető a befagyott ízület. A műtét után a fájdalom jelentősen csökken. A beavatkozás váll artroszkópia segítségével történik, ahol minimálisan invazív módon, 2-3 darab, 1 cm-es bemetszés mellett artroszkóp segítségével az ízületi tok és a környező szalagok állományában felszaporodott kötőszövet felszabadítására kerül sor. Az operációt követően is elengedhetetlen a gyógytorna a mozgások helyreállításához.