Az inkontinencia nem más, mint az akarattól függetlenül jelentkező, húgycsövön keresztül történő vizeletvesztés. Hazánkban közel félmillió ember szenved vizelettartási problémától. Annak ellenére, hogy létezik megfelelő gyógymód a probléma kezelésére, csak minden tizedik páciens fordul orvoshoz. Az inkontinencia lehet enyhe, középsúlyos és súlyos. Enyhe fokról akkor beszélhetünk, ha az önkéntelenül távozó vizelet mennyisége nem haladja meg a 140 millilitert. Középsúlyos inkontinenciánál az önkéntelenül ürülő vizeletmennyiség 140-300 ml közötti tartományban van, míg súlyos inkontinencia (általában nagyon idős korban fordul elő) esetén ez a mennyiség több mint 300 ml.

„Stressz” vagy terheléses inkontinencia:

A csökkent záróizom működés – ennek következtében csepeg el a vizelet – valamilyen fizikai terhelés (pl. emelés, tüsszentés) hatására következik be. Ebben az esetben az életmódváltás, stressz oldás, valamint az intimtorna segít a tünetek megszüntetésében. Középsúlyos állapot esetén műtéti kezelés is szóba jöhet.

Késztetéses inkontinencia:

Nem elnyomható, erős vizelési inger, mely vizeletvesztéssel jár, megfelelő záróizom működés mellett is. Hátterében hólyag beidegzési zavarok állnak, melyek többnyire gyógyszeres kezeléssel orvosolhatók.

Túlfolyásos inkontinencia:

A húgyhólyag anatómiai vagy funkcionális vizeletelfolyási akadály következtében, vagy a húgyhólyag izomzatának elégtelen összehúzódási képességéből fakadóan képtelen teljes mértékig kiüríteni a vizeletet. Ennek következtében a hólyagkapacitáson felül a hólyagban maradt vizelet akaratlanul, cseppekben távozik. A visszamaradó, pangó vizelet folyománya lehet húgyúti fertőzés, de okozhat felső húgyúti tágulatot is, ami akár veseelégtelenséghez is vezethet.

Reflex inkontinencia:

Neurogén betegség vagy állapot váltja ki az akaratlan vizeletvesztést, mely inger nélkül következik be.

A páciens alapos kikérdezését (mióta vannak panaszai, mennyire erős a vizelési inger, milyen vizelési ingert érez, mennyi vizelet távozik) követően, további vizsgálatok – hüvely-, vizelet-, vérvizsgálat, indokolt esetben hólyagtükrözés, urodinamikai mérés – szükségesek. Az inkontinencia nem betegség, hanem tünet együttes, mely az életminőséget rontja. Előfordulhat, hogy súlyosabb betegség tüneteként jelentkezik. A szorongás és a szégyenérzet gyakran meggátolja a pácienst abban, hogy elmenjen urológus szakorvoshoz, pedig az akaratlan vizeletcsepegés sikerrel gyógyítható.

A késztetéses inkontinencia esetén gyógyszeres kezelés javasolt a tünetek függvényében. A stressz inkontinencia tünetei enyhébb formában életmódváltással, intim tornával javíthatók, súlyosabb tünetek esetén azonban csak a műtéti megoldástól várható javulás.

A műtéti megoldásnak több formája van, az alapját a húgycső fölfüggesztése adja, melynek technikája több mint 100 éves múltra tekint vissza. Az inkontinencia műtét során egy szövetbarát műanyag szalagot vezetnek a húgycső alá a hüvelyfalon ejtett apró metszésen keresztül.

A TOT műtétnél a szalag vezetése két oldalra, a combhajlat felé történik, míg a TVT műtét esetén felfelé, a szeméremtáj felé. A műtéti eljárások hatékonysága a teljes kontinencia tekintetében elérheti a 85%-ot. A műtétet követően rövid kórházi tartózkodással (1 nap) és viszonylag rövid lábadozási idővel ( 3-5 nap) kell számolni. A beteg munkaképessége gyorsan helyreáll.