Ön felismerné? – 4 tünet, ami trombózisra utalhat
A mélyvénás trombózis tünetei gyakran alattomosan, az esetek egy részében markáns jelek nélkül alakul ki. A bejegyzésben bemutatjuk azokat a tüneteket, amelyek gyanúra adhatnak okot és akár életmentő is lehet, ha idejében felismerjük őket.
Mi a trombózis?
Trombózis egy olyan betegség, mely a vér alvadási zavara következtében alakul ki. Ilyen esetben az erekben, leggyakrabban a vénákban vérrög (trombus) képződik, ami részben vagy egészében elzárhatja a vér útját.
Hogyan alakul ki?
Elzáródást okozó vérrögök a keringési rendszer különböző területein keletkezhetnek, leggyakrabban azonban a mélyvénákban alakulnak ki. Jellemzően az alsó végtagon lévő vénák érintettek, mivel itt a vérkeringés könnyebben lelassulhat. Vérrög kialakulhat azonban a felső vénákban is, ami többnyire ártalmatlan és könnyen kezelhető.
Ha a keletkező vérrög lazán kapcsolódik az érfalhoz, könnyen leválhat és a levált vérrög (embolus) elkezd sodródni a vérárammal. A levált vérrög akkor okoz komoly problémát, ha egy szűkebb érszakaszhoz érkezve beékelődik és elzárja a vér útját. Ilyenkor embólia alakul ki.
A láb vénáiból leváló vérrögök általában keresztül jutnak a szíven és a tüdőben zárnak el egy vagy több artériát, tüdőembóliát okozva, ami halálos kimenetelű is lehet.
Milyen tünetek utalhatnak trombózisra?
Nagyon fontos, hogy az intő jeleket felismerjük, ugyanis ha mindez időben történik, megelőzhető és elkerülhető a nagyobb baj. A trombózis tünetei sokszor nem egyértelműek, így ha a leírt tünetekből egyidejűleg többet is tapasztalunk a betegen, haladéktalanul forduljunk orvoshoz.
Az egyik legjellemzőbb panasz a lábdagadás. A kialakult vérrög elzárja a véráramlás útját, aminek eredményeként ödéma keletkezik. Az érintett láb körfogata szemmel láthatóan megnő a másik végtaghoz képest, az azt borító bőrfelület a gyulladás miatt fényessé, meleggé válik.
Általában az érintett végtag erőteljes fájdalma is társul hozzá, mely mozgás hatására erősödik. Ez a tünet azonban nem minden esetben jelentkezik, van, hogy izomlázszerű érzés kíséri csak. Emiatt, ha a többi tünet valamelyike is jelentkezik és az izomláz indokolatlan lenne, mert nem előzte meg túlerőltetés, forduljon szakorvoshoz. Intő tünet lehet, ha a lábfejet visszahajlítva a térdhajlatban erős fájdalmat érez a beteg.
Gyakori a végtag kékes-vörös színű elszíneződése, ami nyomásra elhalványul. Ez az állapot nem tévesztendő össze az ütés, vagy zúzódás okozta véraláfutásokkal, ugyanis ebben az esetben ezt az állapotot az oxigénhiány okozza.
Előfordul azonban, hogy a mélyvénás trombózis nem jár semmilyen látható tünettel a végtagon, hanem a leszakadó vérrög csak a tüdőbe érve okoz panaszokat. Ilyenkor légszomj, erős mellkasi fájdalom, köhögés jelentkezik, súlyos esetben véres köpettel. Ilyen esetben haladéktalanul hívjunk mentőt, hiszen minden perc számít.
Honnan tudhatom, hogy hajlamos vagyok-e trombózisra?
A trombózis kialakulásának több hajlamosító tényezője is van. Ezek közé tartozik például a családi halmozódás is, ha a családban már korábban előfordult valakinél 50 éves kora előtt trombózis, vagy embólia. A trombózisra való hajlam öröklődhet, ami speciális vérvizsgálat segítségével kiszűrhető.
A trombózis hajlamot növelik bizonyos gyógyszerek, például a fogamzásgátlók szedése is. A fogamzásgátlókban található hormonok fokozhatják a vér alvadékonyságát, ami jelentősen növeli a trombózis illetve az embólia kialakulásának kockázatát. Ilyen esetben javasolt más, hormonmentes fogamzásgátló módszer használata. Az első fogamzásgátló tabletta használata előtt ajánlott laborvizsgálatok elvégzése, melyek segítségével kiszűrhetőek ezek a szövődmények.
Műtét után, különösen az alsó végtagokon végzett műtétek esetén (térd artroszkópia, térdprotézis beültetés, meniscus műtét, bütyök, vagy kalapácsujj műtét) a lábadozás hosszabb időt vesz igénybe, ami alatt nem szabad terhelni a végtagot. A láb hosszú ideig tartó mozdulatlansága is növeli a trombózis kialakulásának lehetőségét, emiatt a műtétek után meghatározott ideig vérhígító készítményekkel csökkentik ennek kockázatát.