Ortopédia

Az ortopédia a görög orthopaedia szóból ered, melynek jelentése csontokkal foglalkozó tudományágat takar.

Az ortopédia a tartó- és mozgató szervrendszer (azaz a csontvázrendszer és az izomrendszer) veleszületett és szerzett rendellenességeivel és azok kezelésével foglalkozó orvosi szakterület. Az orvostudomány e területe a csont- és izomrendszer, a végtagok, a gerinc és a járulékos szervek alakjának és működésének megőrzésével, helyreállításával és fejlesztésével foglalkozik, melyekhez alkalmaz gyógyszeres, sebészi és fizikai módszereket is.

Mind az aktív (izomzat), mint a passzív (csontváz) mozgási szervrendszernek számos vele született vagy szerzett megbetegedése fordulhat elő, melyek diagnosztizálását és gyógyítását az ortopédus szakorvos végzi. Az alábbi elváltozásokat és rendellenességeket kezeljük ortopédiai magánrendelés keretében:

• Az ízületek veleszületett rendellenességei: például csípőficam vagy rendellenes kinövések – dysplasiák, dongaláb, stb.
• Az ízületek szerzett elváltozásai, ízületi kopások (pl. csípőízület)– artrózisok.
• Statikai rendellenességek, fejlődési rendellenességek, mint lúdtalp, gerincferdülés – szkoliózis.
• Vállpanaszok – fájdalmak, duzzanatok, mozgáskorlátozottság. Gyakoriak például a rotator-köpeny elváltozások, az impingement szindróma, a befagyott váll, amikor a beteg azt érzi, beszűkült a mozgása, olyan mintha valami a vállban becsípődött volna, akadna, súrlódna a kar emelésekor.
• Felső végtagi elváltozások – teniszkönyök, golfkönyök, alagút szindróma, ganglion, ínhüvelygyulladások, stb.
• Felnőttkori akut és krónikus gerincelváltozások – mint derékfájás, lumbágó, porckorongsérv, nyaki, háti gerincszakasz fájdalmai.
• Térdpanaszok, akut és krónikus fázisban – térdkalács rendellenességek, meniscus sérülések, ízületi kopások, szalagsérülések, ízületi tok heges elváltozásai vagy szabadtest okozta panaszok stb.
• Idegi eredetű izom és csontbetegségek – neuromuscularis kórképek –, a születéskor elszenvedett agykárosodás következményeiként kialakult, mozgásszerveket érintő betegségek, mint pl. a Little-kór.

Minden olyan mozgásszervi panasz esetén ajánlott ortopédiai szakrendelés felkeresése, amik mozgásbeszűküléssel és tartós fájdalommal járnak. Az alábbi típusú panaszokkal forduljon ortopédus szakorvoshoz:

• ízületi fájdalmak
• ízületi gyulladások
• csípő problémák
• inak betegségei
• végtagi csontok betegségei
• izomfájdalom

A kezelések célja, hogy a beteg visszanyerje mozgáskészségét, a mozgás ismét fájdalommentes legyen. Az ortopéd szakorvos sikeresen tudja kezelni az ízületi elváltozásokat, valamint a sérülések utáni állapotokat is.

Ortopédiai szakrendelésünk keretében többek közt az alábbi gyakori ortopéd betegségek kezelésére van lehetőség:

• akut gerinc fájdalmak a nyaki, háti és ágyéki részen
• porckorong kiboltosulás
• porckorongsérv
• gerincferdülés
• váll mozgástartományának beszűkülése
• vállízületi kopás
• térdízületi gyulladás
• porcleválás
• porc felpuhulás
• meniscus sérülés
• térd szalagok sérülése (belső, külső, elülső, hátsó szalag)
• ínhüvelygyulladás
• teniszkönyök
• ganglion
• alagút szindróma
• csípő degeneratív betegsége
• íngyulladás
• lúdtalp
• bütyök
• kalapácsujj

Ortopédia szakrendelésünkön ortopédus szakorvosunk előre egyeztetett időpontban fogadja Önt. A szakorvos először feltérképezi a kórelőzményt, kikérdezi a pácienst a korábbi, veleszületett vagy öröklött betegségekről, korábbi műtétekről. Ezt követően a jelenlegi panaszokról kérdez, a fájdalom erősségéről, formájáról, pontos helyéről, fennállásának idejéről, illetve hogy köthető-e bármilyen aktivitáshoz vagy időszakhoz. Ezután a panaszos testrész fizikális vizsgálata következik, először megtekinti az adott testrészt, hogy szemmel látható elváltozás van-e, majd funkcionális vizsgálatokat végez, melynek során működésüket ellenőrzi (stabilitás, mozgásterjedelem). Végül ellenőrzi a perifériás idegek működését, hogy a panaszos terület érző és mozgató reflexei megfelelően működnek-e. Ha a pontos diagnózis megállapításához szükséges egyéb képalkotó diagnosztikai vizsgálat (MR, CT, röntgen vagy ultrahang) esetleg laborvizsgálat, erre a szakorvos javaslatot tesz. Ezen vizsgálatok elvégzésére a kórházon belül van lehetőség, már akár másnap.

A fizikális vizsgálat a sérülés vagy deformitás mértékében járhat fájdalommal, mivel a fájdalom vezető mozgásszervi panasz, ami tünet vizsgálat idején sokszor csak provokatív úton idézhető elő, viszont jelentős diagnosztikai szereppel bír.

Az ortopéd betegségek kezelési lehetőségei meglehetősen széleskörűek. Történhet gyógyszeres úton, gyógyászati segédeszközökkel, fájdalomcsillapító, gyulladáscsökkentő vagy porcpótló injekciókkal, fizioterápiával (gyógytorna, masszázs), fizikoterápiás kezelésekkel (elektroterápia, lökéshullám kezelés, ultrahang), szükség esetén pedig műtéti úton. Kórházunkban elérhetők a leggyakoribb, néha hosszú várólistás ortopédiai műtétek, mint a térdprotézis beültetés, vagy az artroszkópos térdműtétek. Műtéti érdeklődéssel kapcsolatban forduljon bizalommal kollégáinkhoz az ortopédiai műtét oldal tetején látható telefonszámokon.

Az ember mozgási szervrendszerét a csontok és a vázizmok alkotják. A csontváz képezi a mozgási szervrendszer passzív, míg az izomzat az aktív részét, mivel az egymáshoz ízületekkel kapcsolódó csontokat az összehúzódásra és elernyedésre képes izomzat mozgatja.

A csontváz feladata, hogy szilárdítsa és támassza a testet, valamint óvja a belső szerveket. A csontvázat alkotó csontokat ízületeken keresztül szalagok és egyéb járulékos elemek egyesítik csontvázzá. A csontokat az ízületek mellett varratok kapcsolhatják egymáshoz. A csontok kemény, szilárd, egyúttal rugalmas képletek. Egy újszülött csontváza születéskor 270 csontból áll, melynek száma születés után növekszik, majd a serdülőkor után bizonyos csontok egybeolvadásával fokozatosan csökken.

A felnőtt emberi csontváz 206 csontból áll. A csontok közt megkülönböztetünk hosszú csöves csontokat (pl. combcsont), lapos csontokat (pl. bordák), légtartalmú csontokat (pl. arckoponya csontjai), valamint köbös, vagy szabálytalan csontokat (pl. csigolyák). A csontváz főbb egységei a koponya, a törzsváz (gerincoszlop, bordák, mellcsont), valamint a végtagok (kar, láb), és azok függesztő övei (vállöv, medenceöv).  A csontrendszer testünk tömegének kb. 20%-át teszi ki.

A vázizom rendszert 350, harántcsíkolt izomszövetből felépülő izom alkotja, mely a testsúlyunk kb. felét teszi ki. A vázizmok, mint aktív mozgató szervek a csontokra hatnak, azokat egymáshoz közelítik vagy távolítják; azonkívül előfordulnak az érzékszervekben, (külső szemizmok) zsigerekben (garat- és gégeizmok), testüregek falát alkothatják (bordaközi izmok, hasizmok, medencefenék izmai), ill. egymástól elhatárolhatnak (rekeszizom).

A vázizom rendszert is alkotó izmok sajátossága, hogy képesek összehúzódásra. Ez rendszerint valamilyen inger hatására következik be, mely a központi idegrendszerből indul ki és a mozgató véglemezen keresztül tevődik át az izomra. Az izmok állandó aktív feszülésben vannak, akkor is, ha nem készteti semmi összehúzódásra. Ezt nevezzük izomtónusnak. Legtöbb esetben egy izom két csontot köt össze, melyek közt ízület található. Az ízületek felett elvonuló izmok működésekor az ízület állása megváltozik, hajlításba, feszítésbe, távolításba, közelítésbe vagy forgatásba jön.

Az izmoknak két végén eredési és tapadási pontot különböztetünk meg. Rendszerint az izom mozdulatlan végét eredésnek, a mozgathatót tapadásnak nevezik. Működésük szerint az izmokat csoportokra osztjuk be, ún. hajlítókra és feszítőkre (flexores, extensores), közelítőkre és távolítókra (ad- és abductores), forgatókra (rotatores). Az életkor előrehaladtával párhuzamosan csökken a vázizomzat tömege és ereje is, amit azonban rendszeres testmozgással és megfelelő étrenddel lehet lassítani.