Thumbnail picture

Meniscus sérülés és kezelése

A porc sérülés vagy porcleválás a köznyelvben gyakran előforduló „diagnózis”, amely a térd sérüléseivel kapcsolatban kerül általában említésre. Azonban fontos tudni, hogy a porc sérülés jelentheti a gyűrűporcok (meniscus) sérülését, valamint az ízületi felszínt borító üvegporc sérülését is, amit a meniscus sérülése is indikálhat. Az alábbi cikkben a gyűrűporcok sérüléseit és kezelési módját ismertetjük.

A térdízület felépítése

Mi az a meniscus és hol található?

A meniscus (gyűrűporcok) a comb- és lábszárcsont találkozásánál, a térdízületen belül elhelyezkedő, két, félhold alakú, rostos porcból álló képződmény. A térd belső oldalán található a rögzítettebb C alakú medialis meniscus, a külső oldalon pedig a majdnem gyűrű alakú, lateralis meniscus foglal helyet.  Fontos szerepet játszanak a térd működésében, ugyanis az alábbi funkciókat töltik be:

  • illeszkedés javítás és térkitöltés: mérsékli a comb- és a sípcsont közti alaki különbségeket
  • felületnövelés: elosztja az ízületi felszínek közti nyomást
  • erőelnyelés és transzformálás: elnyeli az ízületi felszíneket érő mechanikai sokkot
  • stabilizálás: elősegíti a térd stabilitását
Térd anatómiája felülnézetből

Hogyan sérülhet a meniscus?

A meniscus sérülése szakadást jelent, ami súlyosabb esetekben porcleválással is járhat. Ilyen esetekben a levált darab mielőbbi eltávolítása javasolt, hogy elkerülhető legyen az ízületek végén található üvegporcok roncsolódása. A belső (medialis) meniscus sérülése fordul elő gyakrabban, mert jobban rögzített az ízületi tokhoz, így kevésbé tud kitérni és könnyebben becsípődhet az ízfelszínek közé.

A meniscus szakadása akut vagy krónikus megterhelés hatására alakulhat ki. Traumás (akut) szakadás leggyakrabban a térdízületet érintő hirtelen, indirekt erőhatás, általában valamilyen irányú rotáció következtében jön létre.

Fiatalabb korban, aktív sportolóknál fordul elő leggyakrabban, és sokszor szalagsérülés is társul hozzá. A degeneratív szakadás a térdízület tartós túlterhelésének hatására alakul ki, ismétlődő mikrotraumák következtében. A rendszeres, egy helyre koncentrálódó terhelés ugyanis elgyengíti a porc állományát. Előfordulása idősebb korban gyakoribb.

Meniscus szakadás típusai

A ható erők függvényében alábbi szakadások keletkezhetnek a meniscuson:

  1. Ép meniscus
  2. Radier (haránt) szakadás
  3. Longitudinális, vörös zónabeli szakadás
  4. Perifériás, fehér zónabeli sérülés
  5. Kosárfülszerű szakadás
  6. Lebenyes szakadás

Milyen tünetei vannak a gyűrűporcok sérülésének?

A meniscus sérülése esetén az alábbi tüneteket tapasztalja a beteg:

  • a térd megduzzadhat
  • hirtelen jelentkező, nagyfokú fájdalom, jellemzően az ízületi résben
  • főleg rotációs mozdulatokra jelentkező fájdalom az ízületi résben
  • kosárfül szakadás esetén a térdet nem tudja teljesen kinyújtani, sem hajlítani
  • a térdet enyhe hajlításban tartja a fájdalom miatt, mivel a szakadt rész beékelődik az ízfelszínek közé, ezzel gátolva annak mozgását
  • pattanó érzés is jelentkezhet a térd mozgatása során.

Hogyan diagnosztizálható a meniscus sérülése?

A traumatológus/ortopédus szakorvos megvizsgálja a fájdalmas ízületet, illetve összehasonlítja az ép oldalival is. Tapintással ellenőrzi a nyomásérzékenységet, a lokalizálja a fájdalom pontos helyét és megvizsgálja a patella működését.  Ezután mozgásvizsgálattal a térd aktív és passzív mozgásterjedelmét, a térdízület stabilitását ellenőrzi.

Meniscus sérülés gyanúja esetén direkt nyomásérzékenységet is vizsgál, majd rotatios teszteket végez: a belső meniscus sérülés gyanúja esetén a lábszár kifordításával, külső meniscus sérülés gyanúja esetén pedig a lábszár befordításával jelentkező fájdalom alapján állapítható meg a meniscus sérülés.

A gyűrűporcok sérülése fizikális vizsgálattal jó eséllyel diagnosztizálható, de nem egyértelmű lelet esetén MR vizsgálat elvégzése javasolt.

Milyen módszerrel gyógyítható a meniscus sérülés?

meniscus szakadást műtéti úton kezelik a szakadt rész eltávolításával vagy visszavarrásával. Kórházunkban a meniscus sérülések ellátása artroszkópos beavatkozással történik. Ez a precíz, minimálisan invazív technika sokkal gyorsabb gyógyulást tesz lehetővé, ugyanis nyílt feltárás nélkül, minimális szöveti károsodással végezhető a sérült porc gyógyítása.

A műtét során a cél a meniscus minél nagyobb mértékű megkímélése, mert eltávolítása fokozza az instabilitást és gyorsítja a porcfelszínek kopását. A  beteg műtét után egy napos kórházi tartózkodást követően távozhat otthonába, a varratok pedig egy hét után kerülnek eltávolításra. A műtét után egy héttel visszatérhet átlagos aktivitású életviteléhez, de sportolás illetve nehéz fizikai munka csak a műtét után 3-6 hét elteltével ajánlott.