A reumatológia a belgyógyászat egyik szakága, amely a mozgásszervek ízületen kívüli részeinek – inak, izmok, szalagok – valamint a gerinc megbetegedéseire specializálódott. Konzervatív kezelések (gyógyszerek, fizioterápia) segítségével gyógyít.
A reumás megbetegedés fájdalmat, működészavart és merevséget okoz az izmokban, az inakban, a gerincen, és az ízületekben. A tünetek tarthatnak pár napig, vagy akár évekig is, kis kellemetlenséget vagy komoly mozgáskorlátozottságot okozva.
A reumatológus foglalkozik
Kollégáink minden kérdésre választ adnak!
Ügyfélszolgálatunk készséggel válaszol!
Az első és legfontosabb tünet a fájdalom, amely a reggeli ízületi merevséggel kezdődik, mely bemozgatásra csökkenhet. Nagyobb fizikai terheléskor ismét fokozódik a fájdalom intenzitása, ami pihenésre alábbhagy. A fájdalom miatt az ízület terhelése is megváltozik, ilyenkor önkéntelenül kíméljük az adott ízületet, cserébe jobban terhelve egy másikat.
A fájdalom mellett a másik legszembetűnőbb tünet a mozgáskorlátozottság. Ehhez nem csak az ízfelszínek kopása, de a környező szalagok zsugorodása, az izmok erejének csökkenése is hozzájárul.
Gyulladásos ízületi betegségek esetében az érintett területen a gyulladásos ízületi folyadék felszaporodása duzzanatot okoz, ami jelentős fájdalommal jár. Ezt kísérheti bőrpír, illetve egyéb társtünetek is, mint láz, étvágytalanság, gyengeség.
A szakorvosi vizsgálat során felmerülő egyéb tünetek lehetnek az ízületek nyomásérzékenysége, valamint mozgatáskor a ropogás.
Gyógytorna és gyógymasszázs
Fizikoterápia keretein belül:
Szükség esetén azonnali fájdalomcsillapítás
Kúraszerű injekciós kezelések
Kúraszerű infúziós kezelések mozgásszervi problémákra
A reumatológiai vizsgálat első szakaszában a beteg pontos anamnézis felvétele történik, mely során a szakorvos alaposan kikérdezi az előzményekről, addigi betegségeiről, a családi kórelőzményekről.
Ezt az általános fizikális vizsgálat követi, a test alsó és felső végtagjai, a gerinc és a járás elemzése, amelyben tapintás, mozgatás és különböző műfogások segítik a szakorvost a diagnózis felállításában. Figyelembe veszi az esetleges belgyógyászati betegségeket, különös tekintettel a mozgásszervekre, tartási rendellenességekre, izomerőre, reflexekre, majd neurológiai vizsgálatra is sor kerülhet.
A reumatológus laboratóriumi, illetve további képalkotó (ultrahang, röntgen, CT, MRI) vizsgálatok és csontsűrűség-mérés elvégzését is kérheti. Mivel a reumatológiai problémák általában más betegségekkel, belgyógyászati és egyéb kórképekkel is összefügghetnek, ezért a reumatológus gyakran konzultál más, társ szakterületek szakorvosaival is.
A röntgen alkalmas a csontokon látható kimaródás, mészszegénység, a gyulladás helyén vagy az ízületekben található kristályok lerakódásának diagnosztizálására.
Az ultrahang az ízületi folyadék felszaporodásának, valamint a vérbőség megállapításának legalkalmasabb eszköze, azonban bizonyos esetekben a CT vizsgálat vagy az MR vizsgálat is szükséges lehet.
Amennyiben gyulladásos ízületi megbetegedésről van szó, úgy az általános laborértékek eltérése mellett a szakorvos elrendelhet speciális laborvizsgálatokat is, amik kifejezetten az ízület gyulladásos eredetét segítik feltárni.
Bizonyos antitestek jelenléte (RF rheumatoid faktor vagy az anti-CCP) szintén megerősítheti bizonyos arthritisek jelenlétét
Szorosan az ízületet érintő betegségeket leegyszerűsítve két nagy csoportra lehet osztani: a kopásos (más néven degeneratív) és gyulladásos ízületi megbetegedésekre. Fontos különbséget tenni a két csoport között, mert kezelésük különböző eljárást igényel.
Elsősorban a különböző leépülési folyamatokat soroljuk ide, amelyek az ízületi porc károsodásával járnak. A kopásos ízületi betegségek leggyakrabban a térd, a csípő, és a kéz kisizületeit érintik, 50 éves kor felett a leggyakoribb mozgásszervi megbetegedésnek számítanak.
A porcképződésben történő egyensúly felbomlását okozhatja elsődleges (öröklött faktorok és genetikai eltérések) és másodlagos arthrosis is. A másodlagos ízületi kopás esetén megnevezhető a konkrét kiváltó ok, amely bekövetkezhet sérülés, vagy a megváltozott terhelési viszonyok miatt, s ezáltal beindul a porc leépülésének folyamata.
Számos kórkép tartozik a gyulladásos ízületi betegségek sorába, amelyek jelentkezhetnek egy, vagy több ízületet érintő akut, illetve krónikus panaszokkal. Az érintett ízület általában duzzadt, vörös, fájdalmas, és a gyulladás következtében jelentősen beszűkül mozgástartománya.
A gyulladást általában az ízületi tokot belülről borító ízületi hártya gyulladása váltja ki, aminek következtében felszaporodik az ízületen belül az ízületi folyadék. Ez okozza a duzzanatot és a feszülés révén a fájdalmat is.
Okozhatja autoimmun folyamat (pl. rheumatoid arthritis), fertőzés, anyagcserezavar (pl. köszvény), illetve kapcsolódhat más betegséghez is.
