Vérkép

A vérkép összetett vizsgálatot jelöl, ami a vérben jelen lévő alakos elemek (vörösvértestek, fehérvérsejtek, vérlemezkék), relatív és abszolút számának, típusának, nagyságának, alakjának, és egyéb fizikai jellemzőinek meghatározására szolgál.

A vérkép információt nyújt a vérplazmában jelenlévő vörösvértest- , fehérvérsejt- és vérlemezke-populációkról. Az eredmények alapján a szakorvos következtethet a szervezetben végbemenő gyulladásos folyamatokra, vérvesztésre, kiszáradásra, diagnosztizálhat vérszegénységet, véralvadási zavarokat, a vérképzőszervekből kiinduló daganatos betegséget (limfóma, leukémia), illetve egyéb vérképzőszervi betegségeket (pl. csontvelő-elégtelenség).

A vörösvértestek (vvt, vagy RBC – red blood cells) kör alakú, közepükön lapos, sejtmag nélküli sejtek. Hemoglobint tartalmaznak, mely segítségével oxigént szállítanak a sejtekhez a szervezeten belül. A vérkép vizsgálat keretében meghatározásra kerül a vérplazmában jelen lévő vörösvértestek száma, átlagos sejttérfogata (MCV), a teljes vértérfogaton belüli térfogata (Htc – hematokrit), és a hemoglobin szint (Hgb) is, valamint az átlagos sejt hemoglobin tartalom (MCH), az átlagos sejt hemoglobin koncentráció (MCHC).

A fehérvérsejtek (fvs, vagy WBC – white blood cells) elsődleges feladata a fertőzésekkel szembeni védekezés és a gyors immunválasz kialakítása. Öt különböző fehérvérsejt típus van jelen a vérplazmában, nagyjából állandó arányban: monociták, limfociták, eozinofilek, bazofilek és neutrofilek. Fertőzés esetén a megfelelő sejtek megtámadják és elpusztítják a fertőzést okozó baktériumot, vírust vagy gombát. A vérkép segítségével megállapítható, hogy megfelelő mennyiségű fehérvérsejt áll-e rendelkezésre a védekezéshez, meghatározható az egyes sejttípusok száma és egymáshoz viszonyított aránya.

A vérlemezkék (trombociták – THR) sejttöredékek, melyek a véralvadásban játszanak fontos szerepet. A vérkép megmutatja a vérplazmában található vérlemezkék számát, valamint az átlagos vérlemezke térfogatot (MPV).

A vörösvértestek (VVT vagy RBC) emelkedett száma utalhat folyadékvesztésre, kiszáradásra, veleszületett szívbetegsége, obstruktív tüdőbetegségre, vagy a csontvelő fokozott működésére.

A csökkent vörösvértest szám vérzést, vérszegénységet jelezhet, utalhat a csontvelő elégtelen működésére, vérképzőszervi betegségre, valamint hiányos táplálkozásra (alacsony folsav-, vas-, vagy B12- és B6-vitamin-bevitel). A nők vörösvértest száma általában alacsonyabb, mint a férfiaké, különösen terhesség alatt. Számuk a kor előrehaladtával is csökken.

Az átlagos sejttérfogat (MCV) a vörösvértestek térfogatát határozza meg. Ha az MCV érték emelkedett, a vörösvértestek az átlagosnál nagyobb méretűek (makrociták), ami B12  vagy folsav hiány okozta vérszegénységre utalhat. Csökkent érték esetén a vörösvértestek kisebbek az átlagosnál (mikrociták), ami vashiány okozta vérszegénység esetén figyelhető meg.

A hemoglobin (HGB) szint normális tartomány alá csökkenése a vörösvértest szám egyidejű csökkenésével vérszegénységet jelez. Ha értékük a normál tartomány fölé emelkedik, polycytheamia, a vörösvértestek fokozott termelődése állhat a háttérben.

Az egy vörösvértestre jutó hemoglobin mennyiség, azaz a hemoglobin tartalom (MCH) csökkenése utalhat vashiányra, emelkedett értéke B12 vitamin, illetve folsav hiányra, vagy megaloblasztos anémiára.

A vörösvértestek átlagos hemoglobin koncentrációjának (MCHC) csökkenése vashiányos vérszegénységre utalhat, magasabb értéke pedig bizonyos anémiás állapotokra jellemző.

A hematokrit (HCT) érték a vér sejtes alkotóinak arányát mutatja a teljes vértérfogathoz képest, így értéke százalékban, vagy tizedes tört formában szerepel a leleten. A hematokrit tükrözi a vörösvértestek számát: ha csökken, vagy nő a vörösvértestek száma, a változást követi a hematokrit érték is. A csökkent hematokrit érték vérszegénységre, valamilyen vitamin hiányára, esetleg májzsugorra utal. A magas hematokrit érték kiszáradást jelezhet, de utalhat a tüdő nem megfelelő funkciójára, illetve polycytheamiára is.

A fehérvérsejtek (FVS vagy WBC) dinamikusan változó sejtpopulációk, a számuk a szervezetben lejátszódó gyulladásos folyamatoktól függően alakul. Az egyes fehérvérsejt típusok (monociták, limfociták, eozinofilek, bazofilek és neutrofilek) más-más krónikus vagy heveny betegségre utalnak. A relatív számukat a minőségi (kvalitatív) vérkép segítségével határozhatjuk meg.

A fehérvérsejtek emelkedett értéke valamilyen fertőzésre, gyulladásra, esetleg leukémiára utal, azonban bizonyos gyógyszerek szedése esetén, mellékhatásként is emelkedhet.

Csökkent fehérvérsejt szám autoimmun betegségeknél, súlyos fertőzéseknél, csontvelői elégtelenségben, máj- vagy lépbetegségeknél, vagy gyógyszerek, illetve kemoterápia vagy sugárterápia mellékhatásaként alakulhat ki.

A vérlemezkék (THR vagy PLT) számának csökkenése kóros vérzésre, illetve vérzékenységre, növekedett számuk pedig fokozott vérrögképződés és érelzáródás lehetőségére utal. Ha a vizsgálat túl alacsony számot mutat, a vizsgálat ismételt elvégzésére lehet szükség, melyhez véralvadást gátló, Nátrium-citrátos csőben történik a mintavétel.

A vérlemezkék átlagos térfogata (MPV) a csontvelőben történő trombocita termelés mértékéről ad információt. Az érték emelkedése a vérlemezkék aktív termelődését jelzi, általában komoly vérveszteség, vagy a vérlemezkék pusztulását okozó fertőzés következményeként figyelhető meg. Alacsony értéke a csontvelő károsodására utalhat.