Napjaink rutinszerűen alkalmazott képalkotó vizsgálati módszere a röntgen (RTG). A test megfelelő pontjára irányított röntgensugár egy része a szervekben elnyelődik, a másik része pedig az áthaladás során irányt vált és szétszóródik.
A hagyományos röntgenek esetében a vizsgált szerv vagy terület mögött egy speciális röntgenfilm található. A testen áthaladó sugarak – kémiai reakció után – ezen a filmen képet hagynak, egy digitális röntgen esetében pedig a képek azonnal egy számítógépen tárolódnak, film használata nélkül.
