A leggyakoribb térdbetegségek

A térdbetegségek bizonyos stádiumaiban a páciensek a „még elviselhető fájdalomérzet” miatt sokszor nem is fordulnak  térd specialista szakemberhez, mert úgy érzik, hogy a fennálló állapot még nem olyan súlyos, hogy ne lehetne együtt élni vele. Gyakran azonban nem számolnak azzal, hogy a térdbetegségek esetében az elhanyagolt, kezeletlen ízületi problémák súlyosabb károsodáshoz vezethetnek, melyek sok esetben műtéti úton történő kezelést igényelnek. Ez sokszor rosszabb egészségi állapottal, nagyobb fájdalommal, hosszabb felépülési idővel jár. Az alábbi összefoglalóban a leggyakoribb térdbetegségekről és térdsérülésekről lesz szó.

Általánosságban elmondható, hogy a térdízületi üvegporc felszínek igen ellenállóak nagyobb terhelés esetén is. Ha azonban a megszokottnál nagyobb terhelésnek vannak kitéve, porc felpuhulás lép fel. Ez az állapot viszonylag hamar porckopásba megy át, így kiemelten fontos, hogy időben felismerjük és kezeljük a problémát. Porc felpuhulás esetén az ízfelszíneket borító, mintegy 3-5 mm vastagságú üvegporc károsodik, folytonossági hiány (repedés, feltöredezés, fekély), elvékonyodás vagy teljes lemaródás alakul ki. A porcfelszín károsodása gyakran térdkalácsficam, térd instabilitás vagy tengelyeltérés (pl. „O” vagy „X” láb) következménye. A későbbi általános ízületi kopás, degeneráció (artrózis) korai jele is lehet.

Amennyiben a porc felpuhulásának gyakori tüneteként előforduló, terhelési fájdalom alakul ki, reumatológus-, komolyabb térdfájdalmak esetén ortopéd szakorvos felkeresése javasolt.

Porcfelszín károsodás esetén alapvető fontosságú a pontos diagnózis felállítása, mely fizikális vizsgálat, terheléses röntgen vizsgálat, valamint MR vizsgálat segítségével történik. A porcfelszín károsodások mértéke legpontosabban az artroszkópos műtét során határozható meg.

A szabad test az ízületben szabadon úszó kis törmelékdarab másik elnevezése.  A porcleválás következményeként gyakran előfordul, hogy a levált darab (szabad test vagy “ízületi egér”) az ízületi folyadékban úszva vándorol. Amennyiben beúszik a porcfelszínek közé, ízületi zárat okoz. Ennek következtében a térd mozgása korlátozott lesz (nem hajlik, nem nyúlik). Sok esetben erős fájdalommal jár és többnyire ki is tapintható. Az ortopéd sebész ebben az esetben artroszkópos szabadtest eltávolítást végez, hogy a beakadt darab ne okozzon maradandó porckárosodást, illetve porckopást.

A patella, melynek belső felszínét üvegporc borítja, a térdben önálló ízületi felszínt képez. Funkciója szerint a térd nyújtásáért felelős izom működését segíti. Ez az ízületi felszín sérülés, túlterhelés, öröklött porcfelszíni gyengeség, a térd tengelyeltérése, valamint a térdkalács túlzott mértékű oldalra billenése esetén károsodást szenvedhet. A porcfelszíni túlterhelés tünete a feszítő, tompa fájdalom a térdkalács mögött tartósan behajlított helyzetben, valamint fájdalmas járás lépcsőn lefelé, illetve szintén fájdalmas guggolás és térdelés. A térdkalács környékén tapasztalható mérsékelt fájdalom esetén reumatológus-, intenzív fájdalom esetén ortopéd szakorvos felkeresése javasolt.

A térdkalácsot erős szalagok tartják a középvonalban. Kóros anatómiai helyzet, valamint a szalagok elégtelensége a középvonalhoz képest a térdkalács elmozdulását okozhatják. Ez leggyakrabban laterális (kifelé) irányban történik, mivel a csontos perem itt alacsonyabb. A térdkalács elmozdulás kezelése műtéti úton történik, mely elvégezhető nyílt feltárásból, valamint artroszkópos beavatkozással is.

A meniscus (térdízületi porc) a térdízületet ért trauma következtében megsérülhet, illetve elszakadhat, vagy a túlzott igénybevétel miatt, illetve a kor előrehaladtával fokozatosan elhasználódhat. Meniscus sérülés esetén a térd megduzzad, valamint intenzív fájdalom jelentkezik az ízületi résben. A meniscus szakadás következtében előfordulhat, hogy a páciens a térdét nem tudja behajlítani, illetve teljesen kinyújtani (kosárfül szakadás), valamint enyhe hajlításban tartja, mert a szakadt rész beékelődik az ízfelszínek közé. A meniscus sérülésének gyanúja (komolyabb sportsérülés vagy szakadás) esetén traumatológus szakorvos felkeresése ajánlott. A meniscus szakadás kezelése műtéti úton történik, a szakadt rész refixációjával, vagy eltávolításával.

Az elülső térdkeresztszalag (ACL) az ízület stabilizálását és megtámasztását segíti elő. Elülső keresztszalag sérülés gyakran fordul elő, különösen sportolók körében. A térdízület hátrahajlítása, forgatása vagy oldalirányú gyors elmozdítása, illetve ezen mozdulatok egyidejű bekövetkezése egyaránt okozhat ACL sérülést. Ebben az esetben artroszkópos műtéti eljárás alkalmazandó.