Csontanyagcsere laboratóriumi vizsgálata

A csontanyagcsere laboratóriumi vizsgálata során a csont ásványianyag összetételét, valamint a csontépítés és csontbontás paramétereit vizsgáljuk.

Talán kevésbé köztudott, hogy csontrendszerünk nem csupán testünk vázát képezi, hanem a legnagyobb ásványianyag raktározó szervrendszerünk is egyben. A kalcium, foszfor és magnézium elsődleges raktározója, melyek a csontanyagcserében is fontos szerepet játszanak.

A kalciumnak különösen sokféle szerepe van a szervezetben: a csontrendszer szilárdságának meghatározója, szükséges a normális idegi- és izomműködéshez, számos enzim aktivitását befolyásolja és fontos szerepet játszik a sejten belüli jelátvitelben is. Egy átlagos felnőtt szervezetében 1-2 kg kalcium található, melynek 98%-át a csontrendszer tárolja.

A foszfor a csontállományt alkotó másik fontos vegyület. A szervezet energiafolyamatinak fontos tényezője.

A csontanyagcseréhez elengedhetetlen a D-vitamin is, mely segíti a kalcium bélből történő felszívódását, biztosítja a vér kalciumszintjét, valamint a mineralizációt, a csontba történő beépítést. Fokozza a csont alapállományának képződését és a folyamatban résztvevő fehérjék szintézisét. Hiányakor, amikor elégtelen a lágy-csont alapállomány ásványokkal való megszilárdítása, osteomaláciáról (csontlágyulásról) beszélünk.

A csontanyagcserét hormonok is szabályozzák, az egyik legfontosabb a parathormon, melynek feladata a vér kalciumszintjének normál szintre való emelése. A másik kulcsfontosságú hormon a kalcitonin, mely a vér kalciumszintjének normál szintre csökkentéséért, valamint a kalcium csontba való beépülésért felelős.

A csontok állománya és szerkezete a változó környezet változó szükségleteihez igazodik, épül és bontódik a mozgatóizmok erejének és terhelésének függvényében. Ha a terhelés nő, a csontállomány épül, ha pedig a fizikai aktivitás csökken, csökken a csontok tömege és ereje is. Az egészséges csontszövet 10%-a évente újjáépül.

A laborcsomag olyan laborvizsgálatokat tartalmaz, melyek a csontok ásványianyag összetételét, valamint a csontépítés és bontás paramétereit vizsgálják.

• Szérum és vizelet kalcium:
  a vérből elválasztott szérumból meghatározható a kalciumion koncentráció. A vizelettel az egy nap alatt kiürített kalcium mennyiség mérhető.
• Szérum és vizelet foszfor:
  a vérből elválasztott szérumból meghatározzák a foszfátion koncentrációt. A vizelettel ürülő foszfát kristályok nagy mennyisége vesekövességre utalhat.
• D vitamin:
  elengedhetetlen a csontanyagcseréhez, a kalcium felszívódását és beépítését segíti. Szintjének meghatározása az csontanyagcsere működésére utal.
• β-cross laps:
  meghatározásával képet kaphatunk a csontanyagcsere aktivitásáról, a β-cross laps izomer specifikus jelzője a csont eredetű 1-es típusú kollagén lebontásának. Emelkedett csontfelszívódás esetén koncentrációja megemelkedik a vérben.
• PTH (Parathyreoid hormon):
  a kalcium- és foszfátanyagcsere egyik szabályozó hormonja, értéke csak a kalcium és a foszforszinttel együtt értelmezhető. Ha a PTH szint alacsonyabb, csökken a kalcium és foszfát szérumszintje is. Magasabb PTH szint esetén nő a vér kalciumszintje, és csökken a vér foszfát szintje.
• Osteocalcin:
  a csontsejtek biokémiai markere, a csontképző sejtek működésére utal a szintje. Csökkent csonttömeg mellett emelkedett szintje csontritkulásra utal.