A periodontitis egy gyulladásos tünetegyüttes. A periodontitis elsődleges okozója a fogak és az íny találkozásánál található üregekben kialakuló bakteriális fertőzés és az ennek hatására képződő biofilm. A biofilm jelenlétére reagálnak az immunrendszer általános fagocitáló sejtjei, a makrofágok. A makrofágok egy gyulladási kaszkádot indítanak be, amely csont- és szövetbontással, illetve szövetkárosodással jár.

A periodontitis kezelése a gyulladást kiváltó mikrobák analízisével nagyban elősegíthető. Míg korábban csak a legfontosabb baktériumokat (Aggregatibacter actinomycetemcomitans, Prevotella intermedia, Porphyromonas gingvalis, Treponema denticola és Tannerella forsythia) vizsgálták, mostanra már könnyedén kivitelezhető további fontos baktériumok szemi-kvantitatív analízise is (Campylobacter rectus/showae, Eikenella corrodens, Capnocytophage gingivalis/ochracea, Parvimonas micra, Eubacterium nodatum és Fusobacterium spp.).

Számos esetben fontos lehet a periodontitist okozó baktériumok megismerése:

• kiderülhet, hogy a legagresszívabb baktérium, az Aggregatibacter jelen van-e,
• egyszerűsödhet a megfelelő antibiotikum-terápia kiválasztása,
• monitorozhatóvá válik a gyógyulás folyamata,
• meghatározhatóvá válnak azok a területek, melyek nagyobb szöveti károsodásnak vannak kitéve,
• megbecsülhető a szöveti károsodás mértéke, így a szükséges helyreállítás pontosabban meghatározható.

Amennyiben a baktériumok eltüntetését követően továbbra is fennáll a gyulladás és az ezzel együtt járó szöveti károsodás, akkor annak hátterében legnagyobb valószínűséggel a saját immunrendszer tevékenysége áll. Néhányan genetikai okokból kifolyólag jellemzően nagyobb immunválaszt produkálnak. Ezeknél az embereknél előfordulhat, hogy a gyulladás fennmarad a gyulladást kiváltó tényező megszűnését követően is. Ezekben az esetekben gyulladásgátlók alkalmazása javasolt.