Valproat gyógyszerszint meghatározása – Valproinsav

A valproinsav egy fehérjékhez kötött, telített, egyszeresen elágazó zsírsav, amit a máj bont le. Elsősorban görcsrohammal járó betegségek (epilepszia), bipoláris zavar (mániás depresszió) és migrénes fejfájás kezelésére használják.

A görcsrohamok hatással vannak az agy elektromos impulzusokat továbbító és az idegek aktivitásának szabályozó képességére. A roham alatt a beteg tudatzavart, illetve szaglás-, látás- és ízváltozást tapasztalhat. A görcsrohamok oka sok esetben nem ismert, gyakoriságuk változó: lehet egyszeri, de akár sorozatos is. Egy-egy roham után a beteg fáradtságot, átmeneti zavart érezhet. Az izomösszehúzódások sérülésekhez vezethetnek a roham alatt, egyes esetekben a sorozatos rohamok agykárosodáshoz vezethetnek.

A valproinsav tartalmú gyógyszereket kedélyállapot stabilizálására, mániás depresszió (bipoláris zavar) kezelésére is használják. A mániás depresszióra jellemző, hogy a betegnél ciklikusan változik a mániákus-depressziós és eufórikus időszak. Egy-egy ilyen periódus tarthat pár napig, hétig, de akár évekig is. A depressziós időszakban a beteg kedvtelen, szomorú, reményvesztett, alvászavarral küzd és öngyilkos gondolatok is felmerülhetnek benne, míg az eufórikus ciklusban tettre kész, meggondolatlan, félelemérzete megszűnik.

A valproinsav szintjét igen szűk kezelési tartományban kell tartani, ugyanis túl alacsony szint esetén visszatérhetnek a tünetek, viszont, ha túl magas a szintje, akkor a gyógyszer mellékhatásai és a tünetek is súlyosbodhatnak.

A vizsgálat megmutatja a vér valproinsav szintjét.

Amennyiben a valproinsav szintje egyénre szabottan a terápiás tartományon belül van, a tünetek és a mellékhatások nem jelentkeznek. Ha túl alacsony a szintje, nem használhat a gyógyszer és a görcsrohamok, mániákus epizódok visszatérhetnek, ahogy túl magas szint esetén is, de ekkor a mellékhatások is felerősödhetnek, akár mérgezéshez vezetve.

A vizsgálattal önmagában nem diagnosztizálható egy betegség sem, a kapott lelettel minden esetben keressen fel belgyógyász vagy hematológus szakorvost a pontos diagnózis és a szükséges terápia meghatározása érdekében.