Gyermek fül-orr-gégészet

A fül a hallás és az egyensúlyozás szerve, melyet anatómiailag külső-, középső-, valamint belső fülre különítünk el.

A külső fül része a fülkagyló, a külső hallójárat valamint a fülcimpa, amit a dobhártya választja el a középfültől.

A középfülben a hallócsontocskák (kalapács, üllő, kengyel) adják tovább a belső fülben található csigának a levegő rezgéseit.

Ez a két szakasz veszi fel és vezeti a rezgéseket. A folyadékkal teli csigában található Corti-féle szervben a rezgések ingerületté alakulnak át, melyet a hallóideg közvetít az agy hallóközpontjába.

Ezt követően megkezdődik az elő feldolgozás és a szűrés, melyet az észlelés követ.

A gége a garat alsó része előtt, az alsó légutak kezdetén helyezkedik el. Elsődleges szerepe, hogy a táplálék és a nyál ne kerüljenek az alsó légutakba, segítve a nyelés és a légvétel együttműködését.

Ezen kívül a hangképzésben is fontos szerepet játszik.

A gége vázát a pajzsporc, gyűrűporc, a kannaporcok, illetve a gégefedő és a rugalmas járulékos porcok és szalagok képezik.

A gége porcai között feszülnek a gége izmok, szalagok, valamint a membránok, melyek a gégeporcok funkcionális szempontból elengedhetetlen mozgásait segítik elő.

A gégeizmok a hangrést nyitják és zárják, valamint a hangszalagokat feszítik.

A gyermekeknél előforduló fül-orr-gégészeti panaszok kezelésének módja nem tér el különösebben a felnőttekétől, azonban azok diagnosztizálása lényeges odafigyelést és körültekintést igényel.

A kis páciensek esetén egy egyszerű nátha is komoly légúti panaszokat okozhat. A gyermekek immunrendszere még nem olyan fejlett, így sokkal könnyebben kapják el a felső légúti betegségeket is, a tünetekkel pedig nehezebben birkóznak meg, mint egy felnőtt.

Mivel az orrfújás, az orrjáratok tisztántartása még sokszor problémát okoz, főleg csecsemőknél, a felső légutak rövidebb, szűkebb járataiban könnyebben okoz elzáródást már kevés váladék is.

Ez szakszerű ellátás hiányában akár krónikus, felnőtt korban is maradandó problémát okozhat, ami miatt érdemes időben felkeresni gyermek fül-orr-gégészt.

A diagnózist megnehezítheti, hogy a kis beteg még nem tudja elmondani pontosan, mi és hol fáj, így a szakorvos szerepe még fontosabbá válik a mielőbbi gyógyuláshoz.

Egy tapasztalt szakorvos az apró jelekből is felismeri, mely szerv okozhatja a problémát, gyorsítva ezzel a gyógyulási folyamatot.

Ha az alábbi panaszok bármelyikét tapasztalja gyermekénél, különösen, ha a panasz tartósan fennáll, javasoljuk, mielőbb forduljanak szakorvoshoz:

A vizsgálatot megelőzően a fül-orr-gégész szakorvos először részletesen kikérdezi a szülőt a gyermek korábbi betegségeiről, a családban előfordult fül-orr-gégészeti betegségekről, a születés körülményeiről, valamint a gyermeken jelentkező panaszokról. Ezután a kis pácienst is kérdezi a problémáról, megkéri, mutassa meg hol szokott fájni.

Ezt követően az érintett terület fizikális vizsgálata következik:

• Fültölcsér segítségével a fülkagyló és a mögöttes terület áttekintése majd a külső hallójáratok és a dobhártyák vizsgálata mindkét oldalon
• A külső orr megfigyelése, valamint az orr belsejének vizsgálata, orrtükör, szükség esetén orr endoszkóp segítségével, amely során észrevehető az orr nyálkahártyájának esetleges elváltozása. Végül az orrmelléküregek érzékenységét kopogtatással ellenőrzi a szakorvos.
• Szájüreg áttekintése, a torokképletek, a torokmandula vizsgálata nyelvlapoc (spatula) segítségével.
• A gége és az orrgarat áttekintése kör alakú nyeles tükör, vagy szükség esetén laringoszkóp segítségével.
• Nyaki nyirokcsomók és a fültő környékének áttapintása.

A tünetek alapján a szakorvos elrendelhet további vizsgálatokat is: laborvizsgálatokat a fizikális vizsgálat során levett mintákból, képalkotó vizsgálatot (orrmelléküreg CT, belsőfül CT, vagy MR vizsgálat), hallásvizsgálatot, vagy más egyéb műszeres vizsgálatot.