A kardiológiai vizsgálat a kórelőzmény (anamnézis) felvételével kezdődik.

A szakorvos kikérdezi a pácienst korábbi betegségekről, műtétekről, a családban előfordult betegségekről, valamint panaszairól.

Ezután fizikai vizsgálat következik, melynek során elsőként felméri a szívpanaszokra utaló, látható jelek meglétét.

Megnézi, hogy fennáll-e légszomj, a bőr és a körmök kékes elszíneződése jelentkezik-e bizonyos területeken, valamint megfigyelhető-e ödéma a páciens lábszárain.

Ezt követően ellenőrzi a beteg pulzusát, megméri a vérnyomását. Végül a mellkas kopogtatásával ellenőrzi a szív méretét és elhelyezkedését, majd sztetoszkóppal meghallgatja a szív működése közben keletkező szívhangokat.

Az EKG a szívműködést (szívverést) kísérő elektromos tevékenységről, változásokról ad képet. Az EKG-görbét a készülék papíron vagy monitoron jeleníti meg.

A szív izomzata minden dobbanásnál összehúzódik és elektromos jeleket bocsát ki. Ezek a jelek a test adott pontjaira helyezett elektródákkal pontosan felfoghatók.

A vizsgálat során kirajzolódó EKG-görbe (elektrokardiogram) alakja, kiugrásai vagy épp ellaposodásai alapján következtet a kardiológus szakorvos bizonyos betegségek meglétére.

A vizsgálat nem jár fájdalommal és nincsenek mellékhatásai.

A szívultrahang olyan képalkotó eljárás, melynek során mozgóképet nyernek a szív működéséről. Célja a szív- és a nagy erek anatómiájának vizsgálata, a négy szívkamra működésének megfigyelése, a véráramlási paraméterek nagy pontosságú meghatározása, szívizom elváltozások, billentyű betegségek, szívburok folyadék, szövetszaporulat illetve a sövényhiány detektálása.

A szívultrahanggal  a lezajlott infarktus utáni hegesedések, az izom mozgásának zavarai, billentyűbetegségek, a szívüregek közti kóros irányú véráramlás, a szívburokban felgyülemlett folyadék vagy a szív üregeiben kialakult vérrög is kimutatható.

Az ultrahang egy fájdalommentes képalkotó eljárás, melynek nincs káros mellékhatása az emberi szervezetre.