Gerincsebészet

Milyen panaszok esetén érdemes gerincsebészt felkeresni?

Alapvetően akkor küldik a szakorvosok gerincsebészhez a pácienst, amikor a konzervatív (nem sebészi) kezelésekkel nem érnek el kielégítő eredményt.

A gerincet érintő betegségek tüneteit tekintve helyi, gerinc menti, illetve végtagba sugárzó fájdalom, ami az esetek többségében jelentkezni szokott. Néhány esetben zsibbadás, érzészavar lép fel a végtagokon (egyiken vagy többön), vagy akár a törzsön. Még ritkább, hogy a gerincbántalomhoz a végtagok, esetleg a törzs izmainak gyengülése, a végtagok mozgászavara, vagy a vizelet-, székletürítés zavara társul.

Ha váratlanul, egyik napról a másikra lép fel izomerő csökkenés (pl. nem tudja a beteg mozgatni a lábfejét, vagy kiesnek a kezéből a tárgyak, mert nem bírja el azokat, esetleg járás képtelenné válik a beteg), akkor javasolt azonnal orvoshoz fordulni. A vizelet, széklet ürítés hirtelen nehezítetté válása, mely esetleg a fenékpartok, a végbélnyílás körüli vagy a combok belső oldalának érzéscsökkenésével társul, szintén komoly tünetek. Ilyen esetekben javasolt sürgősségi osztályra menni, ahol mielőbb megtörténik a diagnosztizálás.

Kérjen időpontot!

Kollégáink minden kérdésre választ adnak!

Válasszon klinikát :

Mivel foglalkozik a gerincsebészet?

gerincsebészetet idegsebész és ortopéd sebész egyaránt végezheti. A gerinc mindkét szakirány határterülete.

A gerincsebészeti betegségek közé tartozik a kopás, elhasználódás miatt kialakult eltérések (degeneratív kórképek), daganatok, gyulladásos betegségek, törések, ficamok, veleszületett deformitások, valamint a szerzett deformitások.

A leggyakoribbak az elhasználódás révén kialakuló, úgynevezett degeneratív betegségek, melyek kezelésében a gerincsebész általában a reumatológussalneurológussal, gyógytornásszal, fizikoterapeutával, masszőrrel együttműködve, egymás munkáját segítve dolgozik együtt a beteg állapotának javulásáért.

Az ilyen, kopás révén kialakuló betegségek esetén is csak egyes esetekben van szükség sebészi beavatkozásra. Általában akkor, ha a  konzervatív (nem sebészi) kezelések nem vezetnek eredményre. Olykor előfordulhat a gerincen áthaladó gerincvelő vagy az abból ki- és belépő ideggyökök károsodása, megnyomódása. Emiatt a beteg neurológiai (idegrendszeri) állapota hirtelen romlik (pl. elgyengül a lába). Ilyen esetben sürgős műtétre lehet szükség.

Bár akadnak a gerincet érintő olyan törési típusok, gyulladásos betegségek és még olyan daganatok is, melyek kezelése egyáltalán nem, vagy nem feltétlen igényel sebészeti beavatkozást, az ilyen jellegű betegségeknél általában a gerincsebész véleménye mérvadó.

Milyen betegségek tartoznak a gerincsebészet területéhez?

Gerincsebészeti műtétre többnyire a gerinc statikai és stabilitási problémái, illetve a gerincen át húzódó gerincvelő, az abból ki- és belépő ideggyökök megszorulása, valamint azok saját betegségei miatt kerül sor.

Gyakori a porckorongsérv (gerincsérv) –  discus hernia -, mely a gerinc összes mozgó szakaszát (nyak, hát, derék) érintheti. Szintén gyakori a gerinccsatorna, annak falait alkotó képletek elhasználódásából, túlterhelődéséből fakadó deformálódása, mely a gerinccsatorna szűkületéhez vezethet.

A kopás, elhasználódás talaján gyakran alakulnak ki a kor előrehaladtával deformitások. Ezen deformitások hátterében állhat veleszületett eltérés, illetve oka lehet ismeretlen eredetű is.

Gyakori a balesetből fakadó gerinctörés, vagy ficam, valamint a csontritkulás miatt fellépő csigolya összeroppanás (mely szintén lényegében törés, csak nem nagy, hanem kis energiájú terhelésre alakul ki).

Jóval ritkábbak a daganatos megbetegedések, melyek érinthetik a gerincvelőt, az abból ki- és belépő ideggyököket, ezen képleteket ölelő hártyarendszert, valamint a gerinc strukturális elemeit (csont, porc, stb.). Szintén ritkák a gyulladásos kórképek, melyek lehetnek immunbetegség részei, vagy fertőzéses eredetűek. Ennél is ritkábbak az egyéb fejlődési rendellenességek.

A főbb kezelt gerincbetegségi körök

  • Porckorongsérv (gerincsérv)
  • Gerinccsatorna-szűkület, ideggyökcsatorna-szűkület
  • Gerincferdülés (scoliosis)
  • Csigolyacsúszás
  • Gerincegyensúlyi zavarok
  • Gerinctörések
  • Csontrikulásos (osteoporosis) csigolyaösszeroppanás
  • Gerincdaganatok (lehet áttét és helyben kialakuló)
  • Gerincvelő daganatok
  • Agyhártya daganat
  • Porckoronggyulladás (discitis)
  • Porckorong és környező csigolyák gyulladása (spondylodiscitis)

A felsorolt elváltozások sokszor együtt, egymásra épülve jelentkeznek. A legtöbb elhasználódásos (degeneratív) betegség többnyire két csigolya kapcsolatának betegsége. Az hogy a kapcsolat zavara mit eredményez, eltérő lehet.

A porckorongsérv például nem önálló betegség, hanem a két csigolya kapcsolatának problémája, mely közt a korong beteggé vált. Ezt azért fontos tudni, mert sokszor nem lehet „önmagában” a beteg problémáját leegyszerűsíteni a porckorong sérvesedésére. Tehát a megoldása is komplikáltabb lehet, mint egy kisebb „porckorongsérv műtét”.

Lézeres-porckorong-dekompresszió-PLDD-Porckorongsérv

A gerincsebészeti vizsgálat menete

A gerinchez köthető kórképek esetén a pácienst elsőként általában a neurológusreumatológusortopédus, háziorvos látja.

Amennyiben úgy találja a vizsgáló orvos, hogy nem szükséges képalkotó (MRCTRTG) vizsgálat, úgy elsőként konzervatív kezeléseket javasol (a panaszok, tünetek fényében).

Ha a betegség súlyosabbnak látszik, akkor képalkotó vagy egyéb vizsgálatra küldi a pácienst. Szintén a tünetektől, panaszoktól függően (súlyosság, sürgősség) vagy visszarendeli magához a reumatológus, neurológus, ortopédus a beteget, vagy a képalkotó vizsgálat eredményével azonnal tovább küldi olyan szakrendelőbe, ahol gerincsebész dolgozik.

 A gerincsebészeti konzultáción a sebész áttekinti a gerincet illető képanyagot (MRICTRTG ), az egyéb, esetlegesen meglevő és értékeléshez szükséges leleteket (pl. csontsűrűség vizsgálat eredménye, elektrofiziológiai vizsgálat eredménye), megvizsgálja a beteget és kialakítja a véleményét. Amennyiben a sebész úgy látja, hogy a betegnek sebészi ellátásra van szüksége,  akkor arról tájékoztatja.

A gerincsebészeti beavatkozás célja

A gerincsebészeti beavatkozás általános célja, hogy a beteg fájdalmai és neurológiai tünetei enyhítésre, szerencsés esetben megszüntetésre kerüljenek. A beavatkozások alapvetően arra irányulnak, hogy a betegnek terhelhető, stabil, kiegyensúlyozott gerince legyen és a gerincen áthaladó idegképletek a nyomás alól, a megszorult állapotból felszabaduljanak. A daganatos kórképekben a fenti célok mellett további cél lehet a daganat eltávolítása, illetve méretének csökkentése. Gyulladásos kórképekben pedig a gyulladt terület kitisztítása és a kórokozó azonosítása.

A fenti célok elérésére számos eszköz és műtéti típus létezik.

Az idegek és gerincvelő felszabadítása sok estben többféle módon elérhető, úgynevezett direkt és indirekt módon. Direkt alatt ez esetben azt értjük, hogy a gerincet feltárva a felszabadítandó képletet felkeresve szüntetjük meg a szűkületet. Az indirekt módszer azt jelenti, hogy közvetett módon a felszabadítandó képlet környezetét úgy manipuláljuk eszközösen, hogy végeredményben a szűkület megszűnjön.

A stabilizáláshoz, deformitáskorrekcióhoz rudas-csavaros, lemezes-csavaros, csigolyákat összekötő implantátumok, porckorongok eltávolítása esetén azok helyére ültetett mozgó vagy fix távtartók, illetve a csigolyák megerősítésére azokba fecskendezhető „csontcement” kerül általában alkalmazásra.

Sok esetben elég kisebb beavatkozás, mely során implantátumra nincs szükség, míg más esetekben azok nélkülözhetetlenek.

A gerinc elérhető, feltárható adott esetben minimál invazív módszerekkel, azaz kis metszésekből, szúrásból, míg van mikor klasszikus, nyílt beavatkozás szükséges

A sebészeti terv mindig a panaszok, tünetek, képanyag és nem utolsósorban a páciens általános állapotának, társbetegségeinek értékelése alapján kerül kialakításra

Gerincsebész szakorvosaink

Dr. Kővári Viktor Zsolt

Dr. Kővári Viktor Zsolt

tovább
Dr. Lekka Norbert

Dr. Lekka Norbert

tovább