Endometriózis állhat a meddőség hátterében?

Fontos hangsúlyoznunk, hogy az endometriózist el kell különíteni más, szintén kismedencei fájdalommal járó betegségektől (például a kismedencei gyulladásos betegségtől vagy petefészek cisztától). Felmerülhet továbbá az irritábilis bél szindróma is, amelyet időszakosan váltakozó hasmenés és székrekedés, illetve görcsös alhasi fájdalom jellemez.

Bár az endometriózis kialakulásának pontos okai még ismeretlenek a tudomány előtt, előfordulhat családon belüli halmozódás.

Egyes elméletek immungyengeséget feltételeznek, miszerint a méhnyálkahártyasejtek egyébként is megjelennének a méhen kívül, a normálisan működő immunrendszer azonban fellép a burjánzásuk ellen.

Ezeken túl még az alábbi tényezők is kiválthatják a betegséget:

• állandó, alacsony szintű gyulladások a szervezetben,
• mozgásszegény életmód,
• krónikus stressz,
• helytelen és hektikus táplálkozási szokások,
• alhasi trauma (extrém mozgás, baleset vagy műtét által kiváltott hasi stressz).

Az endometriózis a szövethatárokat nem veszi figyelembe terjedése során, ami azt jelenti, hogy ha nem kezelik, akkor az összes környező szervet érintheti, függetlenül attól, honnan indult. Érinteni fogja a méh mellett a petefészket, a petevezetéket, a húgyhólyagot, és a kismedence valamennyi részét. Ez pedig egy idő után nagyon erős, akár elviselhetetlen fájdalmat is okozhat. Komoly szövődménye lehet az endometriózisnak a meddőség, ami akkor alakulhat ki, amikor a petevezetéket is elérik az endometrikus elváltozások, összenövések. Ebben az esetben a meddőség konkrét oka az, hogy a petevezetékek elzáródnak és megtörik az átjárhatóságot.

Az endometriózist jó esetben már a nőgyógyászati szűrővizsgálat elvégzése során észreveszi a szakorvos, mielőtt az még komolyabb tünetet produkálna. Ha a betegség hüvelyi endometrikus cisztákat okoz, akkor a betegség hüvelyi ultrahangvizsgálattal könnyen felfedezhető.

Ha a betegség már tüneteket okoz, elsősorban a ciklikus fájdalom jellemzi, amit a méhen kívüli endometrium sejtek okoznak (legyenek bárhol is a testen belül). Emiatt akár a hashártyán, akár a petefészken van ez az elváltozás, az érintett terület minden hónapban, ciklikusan fáj. Ha a bélfal és a húgyhólyag is érintett, akkor a menstruáció idején a széklet és a vizelet is véres lehet.

A súlyosabb tünetek egyértelműen megkönnyítik a szakorvos feladatát, ilyenkor ugyanis endoszkópos vizsgálatot rendel el, amely során kamerával megnézik a húgyhólyagot, béltükrözéssel pedig a vastagbelet.

Ha műtéti eljárásra kerül sor, ennek elsődleges oka az, hogy a szakorvos (a fent említett tünetek okának kiderítése végett) laparoszkópiával nézi át a hasüreget, és ennek során fedezi fel az endometrikus elváltozást. Az elváltozások mérete a gombostűfejnyitől egészen a tenyérnyi endometrikum elváltozásig terjedhetnek.

Az endometriózis gyógyításáról megoszlik az orvosok véleménye, mivel egyaránt alkalmaznak sebészi és gyógyszeres kezelést.

A műtéti eljárások során is különböző mértékű beavatkozást alkalmaznak, amely függ a méhen kívül elhelyezkedő nyálkahártyasejtek kiterjedtségétől. Minél elterjedtebb a szervezetben, annál nagyobb műtéti beavatkozást igényel a betegség kezelése, amely azonban sokkal megterhelőbb a páciensnek is.

Mivel a betegség pontos kialakulásának oka még ismeretlen, így annak megelőzésére sem állnak adatok rendelkezésünkre. A gyógyszeres és műtéti kezelésekkel elsősorban a tüneteket tudjuk orvosolni, valamint lassítani az újabb endometriózis kialakulását. A teljes gyógyulás esélyét növelheti, ha a páciens teherbe esik (amennyiben a méhen kívüli endometriumok nem nehezítik a fogantatást) vagy a menopauza beálltával megszűnnek a menstruációs ciklusok.