Az urogenitális fertőzések (szexuális úton terjedő fertőzések) fő kórokozói a következők: Treponema pallidum, Neisseria gonorrhoeae, Chlamydia trachomatis, Trichomonas vaginalis és Mycoplasma genitallium. További jelentős, de klasszikus értelemben nem szexuális korokozónak tekintett fertőző ágensek: Mycoplasma hominis, az Ureaplasma urealyticum és az Ureaplasma parvum is jelen lehet az urogenitális traktusban. Ezek a mikroorganizmusok olyan opportunista organizmusok, amelyek képesek megbetegedést okozni, ha különböző endogén és exogén tényezőknek vannak kitéve. Jelenleg ezeknek a mikroorganizmusoknak a szerepe a betegség kialakulásában ellentmondásos és további tisztázásra szorul.
Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) szakértői 2006-ban az U.urealyticumot a következő betegségek potenciális kórokozójaként azonosították: nem specifikus, nem gonkokkuszos uretritisz kórokozója a férfiaknál és esetleg a kismedencei gyulladásos betegségek (PID) kórokozója a nőknél.
Jelenleg az urogenitális traktus fertőzéseknek nincsenek a betegség felismerését segítő (patognomonikus) tünetei.
Ureaplasma urealyticum és az Ureaplasma parvum előfordulási gyakorisága (prevalenciája) a szexuálisan aktív populációban 40-80% a nőknél, és 5-20% a férfiaknál.
A betegség prevalenciája során a krónikus formák igen ritkán, de elfordulhatnak, amelyek komplikációhoz vezetnek:
- kismedencei gyulladásos betegségek
- reprodukciós zavarok
- terhességi komplikációk stb.