A szifilisz (luesz, vérbaj) a chlamydiasist és a gonorrhoeát követően a harmadik leggyakoribb bakteriális eredetű nemi betegség, mely a köztudatban is a legismertebb STD fertőzések közé tartozik. A kórokozó egy spirális baktérium, a Treponema pallidum subspecies pallidum, melynek kimutatása klasszikus laboratórumi metodikákkal nem lehetséges, mivel speciális táptalajokon sem tenyészthető, és szokványos fénymikroszkópos eljárással, festett kenetben sem detektálható. A Treponema pallidum rendkívül érzékeny a külső hőmérsékletváltozással, fertőtlenítőkkel, kiszáradással szemben, a szervezetből kikerülve hamar elpusztul. A szervezetbe bejutva a véráramból gyorsan eltűnnek és inkább a nyirokerekben, a szövetközti folyadékban igen nagy mennyiségben szaporodnak.
Az évszázadok alatt a szifilisz krónikus lefolyású, tünetmentes és tünetes szakaszok ciklikus változásával járó, kezeletlen eseteknél késői idegrendszeri és kardiovaszkuláris szövődményeket okozó betegséggé szelídült, amely napjainkban ritkán vezet halálhoz.
A Treponema pallidum fertőzések 2011. óta világszerte emelkedő számának hátterében elsősorban az MSM (homo-/biszexuális férfi) populációban halmozódó megbetegedések állnak. Az ECDC 2015. évi jelentése alapján a szifiliszes esetek mintegy kétharmada (62%-a) közülük került ki. A bejelentett esetek 9%-a származott nőktől, míg MSM és heteroszexuális férfiaknál 8,55-ször gyakrabban észlelték a fertőzést.