A Gardnerella vaginalis, valamint az Atopobium vaginae egy anaerob/fakultatív anaerob baktérium, amely a normál hüvelyflórában él. Normális esetben a hüvelyflórát a Lactobacillus fajok uralják, de amikor az olyan organizmusok, mint a Gardnerella vagy az Atopóbium elkezdenek túlszaporodni és domináns fajokká válnak, ez bakteriális vaginózishoz (BV) vezet.
Úgy gondolják, hogy a baktériumok (Gardnerella vaginalis, Atopobium vaginae) szexuális úton terjednek a partnerek között, és biofilmet hozhatnak létre a hüvely belső felületén, amely elősegíti BV-kialakulását. A BV a kóros nagy mennyiségű szúrós szagú hüvelyváladék leggyakoribb oka. Klinikai következményeként a BV összefüggésbe hozható a koraszüléssel, valamint a humán immundeficiencia vírus (HIV) és más szexuális úton terjedő fertőzések (STI) megszerzésének fokozott kockázatával.
A bakteriális vaginózis kialakulásában szerepet játszó tényezők közé tartozik a gyakori fürdőkádhasználat, zuhanyozás, több szexuális partner, a vény nélkül kapható intravaginális higiéniai termékek használata és a megnövekedett szexuális élet.
Ezenkívül a BV a leggyakoribb hüvelyi fertőzés, amelyet reproduktív korú nőknél találtak meg, és a becslések szerint a nők 5–70%-ánál fordul elő. A Gardnerellát folyamatosan izolálják a BV kulcs kórokozójaként.
A G. vaginalisszal fertőzött nők jellemzően tünetmentesek, kivéve, ha bakteriális vaginózisban szenvednek. A legtöbb BV-ben szenvedő nő fokozott rossz szagú szürkés vagy fehéres hüvelyváladékról panaszkodik, ami gyakran még hangsúlyosabbá válik a szexuális együttlétet követően, illetve viszkető és égő érzésre, fájdalomra, ami összetéveszthető a hüvelygyulladás egyéb okaival. A BV diagnózisát a hüvely normálisnál magasabb pH-értéke (4,5-nél nagyobb), a Clue sejtek jelenléte, a többi differenciál diagnosztikai vizsgálatok, illetve a diagnózist megerősítő pozitív PCR tesztek segítik elő.