Bőrelváltozások eltávolítása

Egy szisztémás fertőzés, az egész szervezetet érintő fertőzés bőrelváltozásokat okozhat. Néhány bőrelváltozás örökletes (anyajegy, szeplő). Az anyajegyek születéskor meglévő elváltozások, míg más bőrelváltozások allergiás reakció, rossz keringés vagy cukorbetegség okozta érzékenység következményei is lehetnek.

A születéskor vagy később kialakuló, éles határral rendelkező elváltozás a bőrön az anyajegy, melynek színe illetve felszíne eltér a bőrétől. Általában néhány milliméter nagyságú, de ennél jóval nagyobbra is megnőhet. Színe sötét, sárgásbarna, olykor fekete.

Felszíne lehet sima, vagy egyenetlen, alakját tekintve lehet kör alakú, vagy szabálytalan. A később kialakuló anyajegyek esetében az UV sugárzás hatására, serdülőkorban, valamint terhesség esetén jöhetnek létre újak.

Egy anyajegy kimetszése akkor indokolt, ha esztétikailag problémát okoz, elhelyezkedése és felszíne miatt könnyedén beleakadhat bármibe, illetve ha rákos elváltozás (melanóma) gyanúja merül fel.

A szemölcsök olyan bőrelváltozások, melyeket vírus fertőzés okoz. Több, különböző változata létezik, a testen bárhol kialakulhat: leggyakrabban az ujjakon és a kézháton, a talpon, a törzsön, illetve a nemiszervek környékén jelenik meg. Közel 70 féle vírustípus okozhatja, közülük a legtöbbet a HPV (humán papillóma vírus) valamelyik válfaja idézi elő.

A szemölcsök több típusát is elkülöníthetjük: a leggyakoribb a közönséges szemölcs (verruca vulgaris), mely könnyen felismerhető karfiolszerű kinézetéről, a talpi szemölcs (verruca plantaris), ami elhelyezkedése miatt komoly fájdalommal is járhat, az uszoda szemölcs (mollusca contagiosa), amik fényes, behorpadt félgömb felületű kinövések formájában jelentkeznek, illetve a szexuális úton terjedő, nemi szerveken megjelenő szemölcsök (verruca genitalis). A szemölcsöt okozó vírust legkönnyebben sérült bőrfelületen át, vagy uszodában, felázott bőrön kaphatjuk el. Különösen nagy a fertőzés kockázata legyengült immunrendszer esetén.

A lipóma (zsírcsomó) jóindulatú bőrdaganat. A kötőszöveti elváltozás a környező szövetektől jól elkülönül. Lassan növekszik. Többnyire a bőr alatti zsírszövetekben fejlődik ki a törzsön, a lábakon vagy a karokon. Minél több kötőszövetet tartalmaz egy lipóma, annál keményebb lesz.

A lipómák izoláltan egymagukban, vagy  kisebb számban is előfordulhatnak. Amennyiben  testszerte nagyobb számban fordulnak elő, lipomatózisról beszélhetünk. Leginkább esztétikai problémát okoznak. Ha túl nagy méretűre nő egy lipóma, előfordulhat zsibbadás valamint fájdalom az adott területen, hiszen ilyenkor nyomhatja az alatta lévő idegeket.

A fibróma puha, nyeles, barnás színű elváltozás, mely a test bármely részén előfordulhat. Kötőszöveti sejtekből álló, jóindulatú sejtburjánzás. Kialakulásának oka nem határozható meg egyértelműen, de hormonális és genetikai tényezők egyaránt szerepet játszhatnak megjelenésében. Többnyire nem jár panasszal, esztétikailag viszont zavaró lehet.

Típusait tekintve megkülönböztetünk egymástól keményfibrómát (kevés sejtet tartalmaz), lágyfibrómát, vagy más néven „vadhúst”, keloidot (sérülés, vagy sérülések következtében megjelenő hegek burjánzása), angiofibrómát (a kötőszöveti sejtek között kitágult vérerek találhatóak), illetve cisztás fibrómát (a kötőszöveti sejtek között nyirokerek találhatók).

A kásadaganat, más néven atheroma a bőr alatt elhelyezkedő, jóindulatú daganat. Egy kötőszövetes tokból és a benne található, faggyúmirigy által termelt tartalomból áll. Nevét a mirigyek által termelt, kásás állagú faggyú miatt kapta.

A faggyútermelő mirigy váladékával megtelt tömlő akkor alakul ki, amikor a mirigy kivezető nyílása valamilyen oknál fogva elzáródik, így a benne termelődő faggyú felhalmozódik, ami a mirigy megduzzadásához vezet.

Közvetlenül a bőr alatt, az esetek túlnyomó többségében az arcon, illetve a fejbőrön fordul elő. Az 1-2 centiméteres mérettől kezdve, akár a több centiméteres nagyságot is elérheti.

A basalioma lassan növekvő, rosszindulatú bőrdaganat. A hámréteg alsó sejtrétegének őssejtjeiből fejlődik ki. Ritkán okoz áttétet. Három típust különböztetünk meg egymástól. A noduláris basalioma a bőrből némiképp kiemelkedő, szegélye gyöngyházfényű, közepe fénylő, idővel kifekélyesedő. A felületes basalioma éles szélű, halvány rózsaszínű, a szélek felé terjedő. Közepe kisebesedhet, illetve hegesedhet. A pigmentált basalioma egyenetlen, sötétszürke bőrelváltozás.

A daganat többnyire azon bőrfelületeken (arc, fül, mellkas, hát) alakul ki, melyek a napfénynek (UV-B sugarak hatása) tartósan ki vannak téve. Bizonyos esetekben azonban kialakulhat napfénytől védett bőrterületeken is. Gyakran viaszos fényű daganatként jelenik meg, de más alakot is ölthet.

A bőrszínt a bőr specializált sejtjei (melanociták) által előállított pigment (melanin) határozza meg. A melanin mennyisége és típusa határozza meg az egyén bőrszínét.

A pigment-rendellenesség egy általános kifejezés, amely magában foglalja a hiperpigmentációs zavarokat (fokozott festékezettség) és a hipopigmentációs zavarokat (csökkentett festékezettség).

A leggyakoribb betegségek a melasma (hiperpigmentáció) és a vitiligo (hipopigmentáció).

Egyes bőrelváltozások rosszindulatúak lehetnek, ezért a súlyosabb betegségek elkerülése érdekében szükséges az eltávolításuk. Amennyiben a gyanús, rák kialakulására hajlamos elváltozást nem távolítják el idejében, megléte a későbbiekben súlyosabb stádiumhoz, áttéthez vezethet.

Adott elváltozás eltávolításának egyéb okai is lehetnek. Diagnosztikai okok, esztétikai megjelenés, illetve amennyiben tünetet produkál (pl. nyomásérzékeny vagy megütődhet), vagy begyulladt, esetleg fertőzött.

Az egyes bőrelváltozások eltávolítása különböző műtéti technikákat igényel. A kiválasztott, alkalmazott technika olyan tényezőktől függ, mint az elváltozás súlyossága és helye. E műtétek célja az elváltozás teljes eltávolítása és területének megtisztítása. Egy műtét körülbelül 15-45 percig tart.

A sikeres bőrelváltozás eltávolítási eljárás hatékonyan és teljesen eltávolít minden rendellenes bőrkinövést. A legtöbb esetben az eltávolított elváltozást (léziót) laboratóriumba küldjük és alaposabb vizsgálatnak vetjük alá.

Az eljárás során a sebész kimetszi az elváltozást, majd összevarrja a sebet oly módon, hogy a heg a lehető legkisebb legyen. Néhány páciens bőre abnormálisan gyógyul. Ezeknek a betegeknek a szokásosnál nagyobb hegeik lehetnek (keloid vagy hipertrófiás hegesedés).

A bőrelváltozás diagnosztizálásához  a szakorvos teljes fizikális vizsgálatot végez.  A sebész megállapítja az elváltozás típusát, valamint figyelembe veszi a személyes kórtörténetet és a korábbi kezeléseket.

Esetmenedzserünk mindenben a segítségére lesz. Kérjük, a műtét előtt tájékoztassa a klinikát korábbi betegségeiről, illetve bármilyen fennálló allergiájáról. Ehhez rendelkezésére bocsájtunk egy részletes egészségügyi kérdőívet is, amelyet figyelmesen végigolvasva töltsön ki.

Nagyon fontos, hogy továbbra is vigyázzon kezelt testrészére, és hogy tartsa mindig tisztán. Kis mértékű rózsaszínes elszíneződés és nyomásérzékenység a seb élei körül normális, de ha idővel vörösebbé vagy fájdalmassá válik, haladéktalanul forduljon bőrgyógyászhoz – ilyenkor elképzelhető, hogy elfertőződött, és antibiotikum-kúrára van szüksége -.

A heg kezdetben piros és némileg kiemelkedő lesz, de általában néhány hónap alatt veszít színéből és méretéből. A műtét után 7-14 nappal kontroll vizsgálat javasolt.