Az audiológia, vagy más néven hallástan a fül-orr-gégészet hallással foglalkozó szakterülete, mely a halláscsökkenések okának felderítésével és szűrésével foglalkozik.
Az audiológiai vizsgálatot audiológus specialista végzi a halláskárosodás típusának és a halláscsökkenés mértékének meghatározására.
Kollégáink minden kérdésre választ adnak!
Ügyfélszolgálatunk készséggel válaszol!
Ha a hallás folyamatában bárhol zavar keletkezik, halláskárosodásról beszélünk. Az életkor előrehaladtával a hallóképesség általában csökken. A tévhitekkel ellentétben a hallás romlása azonban nem csak az idősek „kiváltsága”, fiatalon is érhet bárkit halláskárosodást okozó hatás (munkahelyi zajártalom, állandó háttérzaj, hirtelen hanghatás, hangos zene), vagy akár egy vele született probléma is okozhatja ezt az állapotot.
A halláskárosodást okozhatja az érzékelő sejtek hiánya, a hangvezető rendszer károsodása, illetve ezek együttes jelenléte.
Az idegi eredetű halláskárosodást az érzékelő sejtek hiánya vagy hibás működése okozza. Ide soroljuk a zajhatás, az életkor, vagy egyes gyógyszerek (aszpirin) mellékhatásaként kialakuló csiga, vagy hallóideg roncsolódásból adódó hallászavart. Az ilyen eredetű halláskárosodás általában tartós. A hangvezető rendszer, a külső hallójárat, a dobhártya, vagy a középfül károsodása esetén vezetéses halláscsökkenésről beszélhetünk. Jellemzően valamelyik frekvenciára nézve csökken ilyenkor a hallás, aminek kiváltó tényezője lehet egy fülgyulladás, a fülzsír felhalmozódása, gyerekeknél pedig az orrmandula megnagyobbodása is. Felnőtteknél gyakran otosclerózis okoz ilyen típusú halláscsökkenést.
A betegség nyomán lerakodó és megszilárduló szivacsos anyag lehetetlenné teszi a kengyel mozgását, ami így nem vezeti megfelelően a hangot, ezáltal fokozatosan kialakuló egyoldali hallásromlást, vagy kétoldali nagyothallás okoz. A vezetéses halláskárosodás lehet átmeneti és tartós is, általában enyhe, vagy középsúlyos mértékű.
Fontos kiemelni, hogy a kezeletlen cukorbetegség és magas vérnyomás növelheti a halláscsökkenés kialakulásának kockázatát.
Ha a hallásunkban bármilyen változást érzékelünk, először fül-orr-gégészeti szakrendelést javasolt felkeresni a panasszal, hogy a kiváltó okok, gyulladások, esetleges szervi elváltozások diagnosztizálásra kerülhessenek.
Az audiológiai szakrendelésre fül-orr-gégész szakorvosi beutaló szükséges.
Az alábbi panaszok esetén érdemes felkeresni audiológia szakrendelést:
Fülünk a hallás valamint az egyensúlyozás rendszerének része. Az egyensúlyozás rendszere a fej helyzetét, elmozdulásait követi, és ezekről informálja a szomatomotoros rendszert, mely ezáltal irányítja a vázizmok mozgását.
A hallórendszer feladata, hogy a külvilág akusztikus ingereit felfogja, a központi feldolgozó rendszer segítségével átalakítsa és továbbítsa az agy hallóközpontja felé.
A fül három részre tagolódik: külső, közép- és belső fülre. A külső fül részét képezi a fülkagyló, a fülcimpa, valamint külső hallójárat, melyet a dobhártya választ el a középfültől. A középfülben található hallócsontocskák (kalapács, üllő, kengyel), feladata, hogy továbbadja a csigának (cochlea) a levegő rezgéseit. A rezgések a folyadékkal teli csigában található Corti-féle szervben alakulnak át ingerületté, melyet a hallóideg közvetít az agy hallóközpontjába.
A működés szempontjából a fülben megkülönböztetjük a hangvezető és hangfelfogó rendszert. A hangvezető rendszer részét képezi a fülkagyló, a hallójárat, a dobhártya, a hallócsontok és a labyrinthfolyadékok, a hangfelfogó apparátushoz pedig a Corti-szerv ingerfelvevő szőrsejtjeitől az agykéregig tartó szakasz tartozik.
A hallás a hangfrekvenciájú levegőrezgések, azaz a hangok észlelését és tudatos feldolgozását jelenti. Ezeknek a levegőrezgéseknek a belső fülben található csigában (cochlea) lévő folyadékhoz kell eljutniuk, hogy a Corti-féle szerven elhelyezkedő szőrsejteket ingerelhessék.
A hang a fülkagyló segítségével jut el a külső hallójáraton át a dobhártyához. A középfül feladata, hogy az érkező rezgéseket átalakítsa és továbbítsa a belső fül felé. A belső fülben történik a komplex hangrezgések felbontása összetevőire, a frekvenciaanalízis és ezek átalakítása ingerületté. A hallóideg ezt az ingerületet szállítja tovább az agykéreg felé, ahol a folyamat eredményeként megtörténik az észlelés.
A hallásproblémák vizsgálatára különböző módszerek léteznek, melyek két nagy csoportra oszthatók. Az objektív eljárások elvégzéséhez nincs szükség a beteg aktív közreműködésére, a szubjektív méréseknél azonban a beteg aktív közreműködésével juthatunk a vizsgálati eredményekhez.
Szakrendelésünkön az audiológus a panaszok függvényében az alábbi vizsgálatokat végzi:
Ennek a szubjektív vizsgálati módszernek a lényege, hogy megállapítsuk, hogy a hallásproblémát a hangvezetéses rendszer károsodása okozza-e.
Az audiológus a megpengetett hangvillát a vizsgált személy homlokának vagy fejtetejének közepéhez támasztja, majd a páciens visszajelzése alapján összehasonlítja a hangvillák által keltett hangosságérzetet a fül előtt és mögött. A vizsgálat elvégzését követően következtethetünk a működészavar mértékére is.
Szubjektív módszer, mely segítségével meghatározható a legkisebb intenzitású hang, amit a páciens hall. A vizsgálat hangszigetelt szobában, úgynevezett csendes kamrában történik. A vizsgálat során a fülhallgatóban hallható tiszta hangok, illetve a fül mögötti csontos területre helyezett eszközön át érkező rezgések érzékeléséről a páciensnek folyamatos visszajelzést kell adnia a vizsgálatot végző audiológus számára.
A két fülön külön-külön kerül meghatározásra a légvezetéses valamint a csontvezetéses hallásküszöb, melyről audiogram készül. Az ábrák segítségével pontos képet kaphatunk a halláscsökkenés mértékéről.
A vizsgálat a hallásküszöb vizsgálathoz hasonlóan csendes kamrában, általában azt követően történik.
A beszéd audiometria két dolgot vizsgál: a beszéd-hallásküszöböt, valamint a beszédértést. A hangszigetelt szobában a fülhallgatóból hallott fonetikailag kiegyensúlyozott, egy szótagú szavakat, kifejezéseket a páciensnek a vizsgálat első szakaszában jeleznie kell, ha észleli, majd a következő vizsgálati szakaszban hallás után vissza kell mondania azokat.
A beszédet a páciens számára érthetőnek akkor tekintjük, ha az elhangzott beszédet legalább 50 %-ában észleli, illetve helyesen mondja vissza.
A fülzúgás vizsgálatára szolgáló szubjektív módszer. Első lépésben hallásküszöb vizsgálat, valamint beszéd audiometria elvégzése szükséges, ezt követően kerül sor a fülzúgás vizsgálatára.
A vizsgálat során audiométerrel meghatározásra kerül a fülzúgás frekvenciája és hangereje, majd mérjük, hogy milyen kibocsátott hang hatására tűnik el, vagy halkul átmenetileg a fülzúgás.
A középfül analízis során a középfülben uralkodó nyomást mérjük. A vizsgálat segítségével kimutatható lyukas-e a dobhártya, van-e folyadék a fülben, és a reflexes izomműködés (a stapedius izom erős hangra történő összehúzódása) révén megbecsülhető a halláscsökkenés mértéke is. A vizsgálat során a hallójáratot speciális eszközzel lezárjuk, és a belső nyomást emeljük, majd csökkentjük. A vizsgálat során a páciens nem túl erős, de hangos hangot fog hallani. A dobhártya rugalmasságát hanggenerátor és mikrofon segítségével mérjük.
Az audiológiai vizsgálat menete a panaszok függvényében más és más lehet, ugyanis egy adott panasz más-más vizsgálatok elvégzését indokolhatja. Az audiológus szakember a vizsgálat előtt anamnézist készít: kikérdezi a pácienst a fennálló panaszról, a korábbi, valamint családban előfordult betegségekről. Ezután megtekinti a külső fület, hallójáratot, a dobhártyát, majd az orvosi indikáció alapján elvégzi a szükséges vizsgálatokat. A vizsgálatot követően részletes tájékoztatást ad a páciensnek annak eredményéről, és ismerteti a leghatékonyabb kezelési módot.
A halláskárosodás típusának és mértékének megállapítása után az audiológus a megfelelő kezelést illetve hallókészülék típust fogja javasolni.
A vezetéses halláscsökkenés enyhe, vagy középsúlyos esetben általában gyógyszerrel vagy műtéttel orvosolható. Tartós fennállás esetén kezelhető hallókészülékkel, középfül-implantátummal vagy csontvezetéses implantátummal is.
Idegi eredetű halláskárosodás esetén hallókészülék vagy középfül-implantátum jelenthet megoldást, súlyos eseteknél cochlearis implantátum beültetésével orvosolható a probléma.
