Urológia

Az urológiai szakrendelés felkereshető általános kivizsgálás, szűrés céljából, illetve konkrét panaszokkal. A szűrésre érkező páciens esetében a szakorvos által meghatározott szűrésnek megfelelő teszteket végezzük el. Az eredmények alapján javaslatot teszünk a további vizsgálatokra, melyek lehetnek laboratóriumi vér- és vizelet-, ultrahangos, illetve egyéb képalkotó vizsgálatok, valamint további szakorvosi konzíliumok.

A panaszokkal, különféle tünetekkel érkező betegeknél kiemelten fontos az anamnézis, hogy megismerjük az esetleges kórelőzményeket, a családban előforduló betegségeket, a páciens általános állapotát. Ezt követi az általános urológiai vizsgálat. Rendelőinkben dolgozó, több éves tapasztalattal rendelkező urológus szakorvosaink a legnagyobb diszkrécióval fogadják Önt.

Az alábbi tünetek esetében urológus szakorvos felkeresése javasolt:

• Gyakori, fájdalmas, csípős, véres vizeletürítés
• Vizeletvesztés (inkontinencia)

Férfiak esetén:

• Nehezített, akadozó vizeletürítés
• Csökkent vizeletsugár, éjszakai vizeletürítés

Egyes vesebetegségek kialakulásában jelentős szerepet játszanak a húgyúti fertőzésből, hólyaghurutból kialakuló gyulladások, melyek többnyire felfázásból erednek.

A húgyúti fertőzés a leggyakoribb, többnyire bakteriális eredetű fertőzések egyike, melynek során a fertőzést okozó kórokozók a húgycsövön keresztül jutnak be a húgyhólyagba. A kórokozók megtelepedése a szövetek gyulladását eredményezi. A fertőzés egyenes következménye lehet az alsó húgyúti fertőzésnek számító húgycsőgyulladás, illetve húgyhólyaggyulladás. Ezen szövődmények kialakulása annak függvénye, hogy meddig jutnak el a kórokozók. Súlyosabb esetben felső húgyúti fertőzés, azaz vesemedence gyulladás is kialakulhat.

A húgyúti fertőzés kockázatát növeli az immunrendszeri gyengeség, a cukorbetegség fennállása, a vesekő és a hólyagkő, a gyermekkor és a változókor, a túlsúly, a terhesség, valamint férfiak esetében a prosztata megnagyobbodás. A fertőzéssel együtt jár a gyakori vizelési inger, a fájdalmas vizeletürítés, esetenként pedig a véres vizelet.

A húgyúti fertőzés diagnosztizálása a tünetek alapján, vizelet – és vérvizsgálat, valamint ultrahang segítségével történik.

A prosztatarák a férfiaknál leggyakrabban előforduló daganatos megbetegedés, ami többnyire idősebb korban jelentkezik. A prosztatarák korai stádiumában, gyakran teljesen tünetmentes, ezért nagyon fontos, hogy a veszélyeztetett kortól (40 év) kezdve a férfiak rendszeresen – évente – vegyenek részt urológiai vizsgálaton.

Az úgynevezett rektális digitális vizsgálat (RDV) vagy más néven prosztatavizsgálat során a szakorvos a dülmirigyet a végbélen keresztül tapintja ki. Amennyiben a szövet keménységéből, valamint a prosztata nagyságából, állagából és érzékenységéből fakadóan daganat gyanúja merül fel, további vizsgálatok következnek. Ide tartozik a prosztata végbélen át történő ultrahangos vizsgálata (transzrektális vizsgálat), a PSA szint mérése vérvétellel, CT vizsgálat, valamint a szövetmintavétel (biopszia).

A prosztata biopszia során végbélen keresztül történő, ultrahang vezérelt tűszúrásos mintavétel történik a prosztata mindkét lebenyéből.

Mivel a daganatos szövet ultrahang visszaverő képessége gyengébb, mint az egészségesé, az ultrahang vizsgálat során a kóros szövet fekete foltként jelenik meg. Az úgynevezett PSA a prosztata mirigyei által termelt fehérje. Ugyan a prosztatarák esetében a vér PSA szintje jelentősen megemelkedik, de ez a prosztata egyéb, nem daganatos megbetegedései esetén is jellemző, ezért a végleges diagnózis csak a szövettani vizsgálatot követően állítható fel.

Az olyan észlelhető tünetek, mint a gyakori vizelés, vizeletrekedés, véres ondó ürítése, vérvizelés illetve húgycsővérzés, már nem a kezdeti stádiumra jellemzőek, ezért a betegség korai felismerése és eredményes kezelése érdekében elengedhetetlen a rendszeres urológiai vizsgálat.

A hererák ritka daganatos megbetegedés, ami a fiatalabb korosztálynál fordul elő gyakrabban. Szűrése otthoni önvizsgálaton alapszik. Havonta egyszer javasoljuk mindkét here áttapintását. Amennyiben a páciens eltérést tapasztal, az urológiai szakvizsgálaton fizikális vizsgálattal, majd here ultrahang útján, valamint a szükséges laborvizsgálatok segítségével kerül sor a diagnosztizálásra.

A húgyhólyag ürülési zavara a hólyagizomzat elégtelen összehúzódásához vezet. A hólyagürülési zavar megállapítása funkcionális diagnosztikai eszközzel történik. A vizeletáramlás vizsgálat a vizeletmennyiség, a vizeletürülés átlagos és maximális sebessége, valamint egy vizelési görbe segítségével nyújt értékelhető információt a vizelés jellemzőiről. A vizsgálat során a páciens egy mérőműszerhez rögzített, tölcsérszerű edénybe üríti ki húgyhólyagját. A mérés, minimum 150 ml vizelet ürítése esetén számít értékelhetőnek.

Az akarattól függetlenül jelentkező, húgycsövön keresztül történő vizeletvesztést inkontinenciának nevezzük, mely enyhe, középsúlyos és súlyos egyaránt lehet. A páciensek részletes kivizsgáláson vesznek részt, melynek egyes esetekben része az urodinámiás vizsgálat is, mellyel az inkontinencia oka is feltárható. Amennyiben a konzervatív kezelési módszerek nem vezetnek eredményre, a stressz inkontinencia (erőlködés hatására bekövetkező vizeletvesztés) teljes vagy részleges megszüntetésére alkalmazható az anti inkontinencia (TOT) műtét.

A prosztata megnagyobbodás következtében a páciens vizelete nehezen indul és akadozva, vékony sugárban ürül. A vizeletürítés erőlködéssel, minimális mennyiségű vizelet távozásával jár. A vizelési inger kifejezetten sűrűn jelentkezik. További tünetek között szerepel az inkontinencia és a húgyhólyaggyulladás, mely vizeletpangás, illetve bakteriális felülfertőződés eredményeként alakul ki. Súlyosabb szövődményként vizelési képtelenség is jelentkezhet, mely akkor alakul ki, amikor a megnagyobbodott prosztata összenyomja, egyúttal elzárja a húgycső kezdeti szakaszát.

Azon férfiak számára, akik vizeletürítésnél fájdalmat, valamint sűrű vizelési ingert éreznek, prosztata laborvizsgálat javasolt, a prosztata megnagyobbodás okozta problémák feltárására.

A vese a kiválasztásért felelős páros, bab alakú szerv. Funkciója szerint eltávolítja az anyagcsere során keletkezett bomlástermékeket, megszűri és tisztítja a vért, valamint szabályozza a szervezet vízháztartását.

A vesekő a vizeletképző és elvezető szervekben alakul ki, amikor a folyadék és az oldott anyagok közötti egyensúly felbomlik.

Először csak apró kristályok alakulnak ki, melyek több rétegben rakódnak egymásra, és ha hosszú ideig nem kerülnek ki a vizeletelvezető rendszerből, kövekké alakulnak, melyek többnyire sárga vagy barna színűek.

Gyakori tünet az éles, szúró, vagy görcsös fájdalom, hátfájdalom, véres vizelet, hányinger/hányás, valamint a haspuffadás.

Genetikai hajlam, nem megfelelő folyadékbevitel, egyoldalú táplálkozás, mozgásszegény életmód, húgyúti fertőzés, valamint vizelet pangás egyaránt állhat a vesekő képződés hátterében.

Az ismert tünetek megléte mellett a diagnózis felállítását segíti a hasi ultrahang, a CT urográfia és a vesefunkciós laborvizsgálat.

A vesekő típusai

A vesekőnek több mint húsz fajtája (kálciumkő, oxalátkő, húgysavkő, cisztinkő, struvit kő, stb.) ismert. Az esetek többségében a fő alkotóelem a kalcium-oxalát, csekélyebb mértékben a kalcium-foszfát.

A sárga, vagy barna színű kövek méretüket tekintve a homokszemcsényitől egészen az ökölnyi nagyságig előfordulhatnak. A vizeletvizsgálat és a kő analízus után történik, a kő típusának megfelelően kialakított, egyénre szabott étrendi javaslat elkészítése.