A női meddőség leggyakoribb okai

Orvosi értelemben akkor beszélünk meddőségről, ha egy éven át történő rendszeres, védekezés nélküli házasélet ellenére sem következik be a gyermekáldás. Illetve, ha a nő bekövetkezett terhessége rendszeresen spontán vetéléssel véget ér.

A megtermékenyülés egy igen összetett folyamat, melynek során kémia, fizikai és hormonális mechanizmusok százainak kell a meghatározott időben és sorrendben megvalósulniuk.

Fontos hangsúlyoznunk, hogy a meddőségi kivizsgálásban a pár mindkét tagját ki kell vizsgálni, mivel a kiváltó okok feltárása során 40%-ban találunk női tényezőket, 40%-ban férfi tényezőket, valamint 20%-ban a pár mindkét tagját érintő eltéréseket, melyek a meddőség okának tekinthetők.

A pár női tagjánál nőgyógyászati fizikális vizsgálattal, laboratóriumi vizsgálatokkal, képalkotó eljárásokkal, szükség esetén pedig sebészeti eljárással történik a meddőség okának felderítése.

A pár férfi tagjánál az egyik legfontosabb eljárás az ondó minőségi és mennyiségi vizsgálata. Emellett szükség esetén egyéb andrológiai vizsgálatok (hormonszint-meghatározás, sebészeti technikák) derítenek fényt a háttérben álló problémára.

Jelen írásunkban csak a női meddőséget kiváltó tényezőket vesszük sorra:

A petesejt minősége

A nők termékenységét nem csak a petesejtjeik mennyisége, de azok minősége is nagymértékben befolyásolja, azok minősége pedig az évek múlásával – 35 éves koruk felett – elkezd romlani. 40 éves korban pedig az idő előrehaladtával az ivarsejtek 55-65%-a kromoszomálisan már egyre nagyobb arányban tekinthető hibásnak.

Ennek elsődleges oka, hogy már a magzati élet 20. hetében kialakulnak a női petesejtek, onnantól viszont több már nem keletkezik, így a szervezet ezzel a petesejt állománnyal gazdálkodik. A menstruációk alkalmával e petesejtek száma fogyatkozik.

Ovulációs problémák

A meddőség igen gyakori oka lehet a peteérés elégtelensége. A petefészek leggyakoribb zavara a luteinizáló hormon (LH) fokozott termelődése, mely az ovulációs rendellenességek 75%-át teszi ki. Ebben az esetben a petefészkekben egészséges peték találhatók, azonban az állandóan magas LH-szint miatt tüszőrepedés mégsem következik be. Az érésüket befejezni nem képes tüszők folyadékkal telnek meg és cisztává alakulnak. Policisztás ovárium (petefészek) szindrómáról (PCOS) tíz vagy több ciszta kialakulása esetén beszélünk.

Több árulkodó jele van annak, ha a peteéréssel baj van:

rendszertelen, vagy kimaradó menstruáció
a mellek érzékenysége

PCOS betegeknél az inzulin szint is emelkedett, amely fokozott tesztoszteron termelést vált ki, ennek hatására pedig jelentős súlygyarapodás és fokozott szőrnövekedés jelentkezhet. Tüszőérést segítő gyógyszerekkel azonban a peteérés kiváltható és így a PCOS-t hordozó nők természetes módon teherbe eshetnek. A megoldást továbbá az ideális testsúly megtalálása, elérése és egyenletes megtartása jelentheti.

Petevezeték elzáródás

A meddőség hátterében a petevezetékek elzáródása is meghúzódhat. Ez az állapot ugyanis nem csak a hímivarsejteket gátolja abban, hogy eljussanak a petesejthez, de a megtermékenyített petesejteknek sem engedi, hogy elhagyják a petefészket és átjussanak a méhbe. Ez azért alattomos probléma, mert tünetmentes, így sok nő nem is tud róla, hogy miért nem esik teherbe. Az elzáródás okai lehetnek nemi úton terjedő fertőzések, vagy gyulladásos megbetegedések is, kezelése műtéti úton, a petevezetékek felszabadításával lehetséges.

Megosztás