A menstruációs zavarok hátterében álló problémák

A menstruáció szabályos alakulását számos bonyolult folyamat befolyásolja, ezért az időnkénti eltérés teljesen normális. A tizenévesek esetében a hormonrendszer nem minden esetben elég érett, hogy szabályozni tudja a folyamatot, időseknél pedig leggyakrabban szervi elváltozások okozzák a problémát.

A két egymást követő menstruációs vérzés első napjai közötti 28 nap a ciklus hossza, ebbe beleszámítjuk a menstruációs vérzés 4-5 napját is. Ha ez eltolódik 4-5 nappal, nem kell, hogy aggódjunk.

Fontos azonban, hogy 21 napnál gyakoribb vagy 35 napnál ritkább menzesz menstruációs problémákra utalhat. Itt is fontos kiemelni, hogy ha a rendellenes helyzet huzamosabb időn át fenn áll, mindenképpen konzultálni kell nőgyógyász szakorvossal, mivel a tünetek mögött komolyabb betegségek is meghúzódhatnak.

• életmódbeli változások,
• nem megfelelő táplálkozás,
• stresszes életmód,
• gyógyszerek szedése,
• erőteljes fizikai aktivitás,
• anorexia vagy bulimia.

• az erős vérzés 24 óránál hosszabb,
• szabályos ugyan, de 7 napnál hosszabb ideig tart,
• a periódusok rövidebbek 21 napnál,
• a periódusok hosszabbak 35 napnál,
• 3 hónapnál hosszabb ideig kimaradnak,
• ismételten és szokatlanul fájdalmasak és görcsös jellegűek.

A túl gyakori vérzés hátterében gyakran állhat szervi elváltozás (gyulladás, ciszta vagy daganat) illetve hormonális egyensúlyzavar. Fontos kiemelni, hogy a fokozott vérvesztés önmagában is veszélyes és további szövődmények forrásává válhat. A túl gyakori menstruáció, vagy folyamatos vérezgetés hosszú távon akkor is vérszegénységhez vezet, ha az egyetlen alkalommal történő vérvesztés nem tűnik jelentősnek, ezért mindenképpen forduljon nőgyógyász szakorvoshoz!

A túl ritka havi vérzés hátterében legtöbbször a hormonális rendszer nem kielégítő működése áll. Mivel ilyen esetekben általában nem következik be a szabályos tüszőérés és tüszőrepedés (ovuláció), különösen indokolt a vizsgálat és kezelés, ha a terhesség létrejötte kívánatos. Ilyen esetekben mindenképpen szükséges nőgyógyászati fizikális és hormonális laborvizsgálat. Amennyiben a nőgyógyászati vizsgálat nem igazol eltéréseket, úgy a hiányzó tüszőérés gyógyszeres kezeléssel orvosolható, a terápia azonban mindenképpen szakorvosi felügyeletet igényel.

Amennyiben a normáltól eltérő mennyiségű vérveszteség áll fenn, a zavart okozhatja a méh izomfalában elhelyezkedő, vagy a méhnyálkahártya felé növő jóindulatú méhizomdaganat, polip, gyulladás, idősebb korban a méhnyálkahártya túlburjánzása, esetleg rosszindulatú daganata. A nőgyógyászati és ultrahang vizsgálat segítenek a pontos ok tisztázásában. A méh üregében lévő apró elváltozás is irritálhatja a méhnyálkahártyát, bővebb vérzést okozva.

De mi számít „normál” vérveszteségnek? A menzesz során mindössze 50-100 ml menstruációs folyadék ürül ki a szervezetből (amelyben nem csak vér, hanem méhnyálkahártya is van), ami körülbelül 35 ml tiszta vérveszteséget jelent.

Ha a menstruációk a kezdetektől erősebb vérzéssel járnak, úgy a háttérben állhat a véralvadási rendszer zavara is, így első lépésben ennek kivizsgálása indokolt. Ha a vérzések mennyisége csak a későbbi időszakban nőtt meg, úgy inkább nőgyógyászati okokra kell gondolni.

A nagyon erős görcsökkel, fájdalommal, gyengeséggel járó menstruáció hátterében egyeseknél állhatnak teljesen ártalmatlan okok is, de a betegségek kizárása érdekében (például endometriózis) mindenképp indokolt a nőgyógyászati kivizsgálás.

Méhvérzésről akkor beszélünk, ha a méhből származó vérzés nem a normális menzesz időpontjában, hanem két ciklus között lép fel, többnyire rendszertelenül, vissza-visszatérve. Ekkor – főleg a változó kor körül – minden esetben méhkaparást kell végezni, hogy kizárjuk az endometriumrák fennállásának lehetőségét.

Bármi is okozza a menstruciós rendelleneségeket, első lépésként mindenképpen nőgyógyász szakorvos felkeresése indokolt. A pontos diagnózis felállításában többféle diagnosztikai eljárás lehet a nőgyógyász segítségére, melyek egyike lehet az ultrahang vizsgálat.