Mi a különbség az IBD és az IBS között?

A két fogalom könnyűszerrel összekeverhető, hiszen mindkét esetben szerteágazó – egymáshoz részben hasonló – tünetekkel leírható bélrendszeri betegségről van szó. Azonban alapvető különbségek vannak az IBS (angolul irritable bowel disease, azaz irritábilis bélszindróma) és az összefoglaló néven IBD-ként emlegetett (angolul inflammatory bowel disease) gyulladásos bélbetegség között.

Az irritábilis bélszindróma (IBS)

Az irritábilis bél szindróma (röviden IBS) az emésztőrendszer funkciózavara, mely olyan krónikus panaszokkal jár, mint az időnkénti hasfájás, a rendszertelen székelés (hasmenés, szorulás vagy felváltva) és puffadás. Mivel a betegségnek nincsenek jellegzetes, kizárólag rá vonatkozó tünetei, így nehezebb a diagnosztizálása is, a diagnózist elsősorban kizárásos alapon állítják fel.

Az IBS hónapokon vagy akár éveken át is elhúzódhat, mielőtt diagnosztizálásra kerül. Ezenkívül nem csak bélrendszeri panaszok kísérik, de fejfájás, émelygés, hányinger, szédülés, alvászavarok, levertség és heves szívdobogás is szerepel a kísérő tünetek között.

A panaszokat gyakran kiválthatják vagy felerősíthetik testi és lelki megterhelések (stressz, harag) és a rossz táplálkozási szokások is (maga az elfogyasztott étel vagy az étkezés módja).

A gyulladásos bélbetegségek (IBD)

A gyulladásos krónikus bélbetegségek, (IBD-k) közé tartozik a fekélyes vastagbélgyulladás – más néven colitis ulcerosa és a Crohn betegség is. Sajnos a kutatások ellenére napjainkban még nem ismert sem a Crohn betegség, sem a colitis ulcerosa kiváltó oka. Az IBD betegségek azonban nem kizárólag a bélrendszerben fejtik ki áldatlan hatásukat, az ízületi panaszok, sok esetben a nyálkahártya, a bőr, illetve a szem gyulladásai hívják fel a figyelmet a betegségekre. Az IBD-s betegek időszakonként fellángoló tünetekre panaszkodnak, mint például hasi görcsök, fájdalom és hasmenés.

A Crohn betegségre jellemzők a felszívódási zavarok, amely az emésztőrendszer krónikus gyulladásos betegségét eredményezi. Többnyire a vékonybél és a vastagbél érintett, de bizonyos esetekben a tápcsatornára, a nyelőcsőre és a gyomorra is kiterjedhet.

A betegség krónikus lefolyású, ami azt jelenti, hogy nem gyógyítható, a terápiás kezeléseknek köszönhetően azonban a tünetek enyhíthetők, egyes esetekben pedig huzamos ideig tartó panaszmentesség is elérhető. Tekintve, hogy a gyulladás a teljes bélfalat érinti, gyakran a bél perforációjához (kilyukadásához), fekélyekhez, gyulladásos tályogokhoz vagy sipolyképződéshez vezet.

Colitis ulcerosa esetén gyakori a székrekedés, véres-nyákos hasmenés, ami naponta többször is felléphet, és aminek következtében jelentős só- és vízvesztés történik. Az egyéb tünetek között említhető a láz, az elesettség, a gyengeség és a vérszegénység is.

Hogyan diagnosztizálják a betegségeket?

Minden esetben javasolt a részletes laborvizsgálat elvégzése (vérkép-, vese-, májfunkció, ionok, albumin, CRP, süllyedés) valamint az újonnan használt biomarkereket is kimutatni képes széklet calprotectin vagy laktorferrin vizsgálat. Ezek a markerek könnyűszerrel kimutathatók a székletből, és egyre inkább bekerülnek a mindennapi rutin diagnosztikába. Jelentőségük az IBD és IBS közti különbségtételben rejlik.

Ezen felül természetesen szükség lehet vastagbéltükrözésre és/vagy gyomortükrözésre is, amennyiben a betegség a vastagbelet is érinti, így az elváltozás endoszkópos (kolonoszkópos) megtekintése és a vizsgálat során nyert szövet mikroszkópos vizsgálata elengedhetetlen. A gyomortükrözés segítségével pedig észlelhetők a nyelőcsőben és a gyomorban, illetve a nyombélben látható kóros bélszakaszok.

Megosztás