Inzulinrezisztencia – „divatos” női betegség, vagy kezelendő állapot?

Manapság egyre gyakrabban olvashatunk, hallhatunk az inzulinrezisztencia kialakulásával és lehetséges okaival kapcsolatban. Csak egy „divatos”, főleg nőket érintő betegségről lenne szó, vagy tényleg oda kell figyelni rá? Cikkünkből megtudhatja, kiket érint valójában és mi a teendő gyanúja esetén.

Mi az inzulinrezisztencia?

Az inzulinrezisztencia (IR) a szénhidrát-anyagcsere zavara. Egy olyan állapot, amikor sejtjeink nem képesek felvenni a működésükhöz szükséges glükózt, mert az inzulin gyengén tud csak kapcsolódni a sejtek felszínén lévő inzulin-receptorokhoz. Az inzulin feladata ugyanis, hogy a glükóz a sejtekbe beépülve energiához juttassa azokat.

Mi okozza az inzulinrezisztenciát?

Az inzulin a hasnyálmirigy bétasejtjei által termelt hormon, melynek feladata, hogy segítse a glükóz energiává alakítását a sejtek számára. Az elfogyasztott táplálékot emésztőrendszerünk glükózzá bontja le, ami a véráramba kerül és így eljut testünk minden sejtjéhez. Étkezés után a vérben lévő glükóz (vércukor) szintje megemelkedik, amire válaszként a hasnyálmirigy több inzulint termel, hogy segítse a sejtekbe való beépülést.

Inzulinrezisztencia esetén a sejtek nem reagálnak megfelelően az inzulinra, ami a hasnyálmirigyet még több inzulin előállítására készteti. Egy idő után azonban a bétasejtek nem lesznek képesek kielégíteni a megnövekedett inzulin igényt, aminek nyomán a lebontatlan glükóz felhalmozódik a véráramban, és cukorbetegség kialakulásához vezet.

Kialakulásában fontos szerepet játszhat a családi halmozódás, ha már volt a családban cukorbeteg, továbbá növeli a kialakulás kockázatát a stressz, a mozgásszegény életmód, a helytelen táplálkozás, valamint a terhesség alatt kialakult cukorbetegség is.

Kiket érint?

Mivel az inzulinrezisztens állapotot leggyakrabban középkorú nőknél diagnosztizálják, sokan „női betegségnek” tekintik, holott férfiaknál is kialakulhat hasonló arányban, valamint megjelenhet már serdülő korban is. A legtöbb esetben menstruációs problémák, PCOS, vagy meddőség gyanúja miatt derül fény az inzulinrezisztenciára, ezek lehetséges okát kutatva.

Mik az inzulinrezisztencia tünetei?

Mivel az inzulinrezisztencia tünetei rendkívül általánosak lehetnek, sokszor észre sem vesszük azokat, vagy nem is feltételezzük, hogy IR állhat a háttérben. A tünetek közt előfordulhat depresszió, rossz közérzet, fáradtság, hajhullás, túlsúly, alma típusú elhízás, menstruációs zavar, meddőség, erős szőrnövekedés is.

Hogyan diagnosztizálható az inzulin rezisztencia?

Amennyiben a családban már korábban előfordult cukorbetegség és a kockázati tényezők, illetve a tünetek közül bármelyiket tapasztaljuk, javasolt endokrinológiai szakrendelés felkeresése. A szakorvos IR gyanúja esetén terheléses vércukor vizsgálatot fog javasolni, ahol a vércukorszint változásával párhuzamosan az inzulin szintjét, elválasztásának mértékét és annak változását is vizsgálják.

A Medicover klinikáin elérhető inzulinrezisztencia laborvizsgálat után kiadott lelet tartalmazza az éhgyomri vércukor és inzulin értékekből számított HOMA-indexet is, aminek értékét kezelőorvosa figyelembe veszi az inzulinrezisztencia megállapításánál. 2-es értéktől már felmerül IR gyanúja, azonban ez az érték önmagában nem elég a diagnózis felállításához, mivel nem mutatja a terhelés utáni értéket. A diagnózis felállításához minden esetben keresse fel kezelőorvosát.

Szükséges-e kezelés?

Amennyiben kezelőorvosa inzulinrezisztenciát állapít meg, javasolt azonnal életmódbeli változtatásokat eszközölni, ugyanis ilyenkor még visszafordítható az állapot és megelőzhető a cukorbetegség kialakulása. Az életmódváltás szakember által összeállított, személyre szabott diétát és rendszeres testmozgást jelent, melynek során kiemelt figyelmet kap többek között a gyors és a lassú felszívódású szénhidrátok megfelelő napi elosztása, valamint a fehér liszt és a cukor elhagyása.

Megosztás